Az időjárás nem tudja eldönteni, hogy már tavaszodjon-é avagy még inkább szunnyadozzon vissza bele a télbe. Tudniillik egyfelől, a napos arcával, ragyogó kék égről kikeletet hirdet, másfelől meg a jeges, metsző széllel határozottan emlékeztet rá, hogy még csak februárt írunk. Eme széljárás miatt, mai utam csak valami alacsonyabb domborulatra tervezem. Célnak jól megteszi a Kékesnél csak valamicskével magasabb 1037 méteres Hocheck.

A megtett táv a Krenn-Weg fonalán [kiindulópont Furth an der Triesting, GPS: 47.97335, 15.972817], összesen 10.3 km, 610 m szintemelkedés bruttó 3:30 óra alatt (nettó 2:45 óra)

A lehető legrövidebb úton, Furth an der Triestingből, a Krenn-Wegen szeretném elérni a csúcsot, mely tetején a Meyringer kilátó található. Egy tábla odalenn 2:30 órás úttal riogat, amit kissé felfújtnak tartok, ám nem lehet tudni, ki, milyen indokkal nyújt ilyen félrevezető útmutatót. Jómagam, még visszafogott tempóban is, legfeljebb másfél órával számolok, ami egészen pontosan be is igazolódik.

Az útszéli patak még fagyba mervedve

Választásom azért is esett erre a bizonyos Krenn-Wegre, mert déli oldal, hadd süssön csak jól rám a nap. Nyáron, az északi oldalról közelítve ajánlott, mert árnyékosabb. Kis bonyodalom, hogy az erdészet a jól ismert sárga táblájával tiltaná belépésem (lenti képen), ami meglep, mert akkor most merre és hová menjek? A határidőket nem feltüntető tiltás elhelyezése viszont egyértelműen illegális, mert korlátozás nélkül, állandó jelleggel, törvényt sért. Figyelmen kívül hagyom tehát, majd óvatos leszek. Láncfűrész meg ilyesmi hangját nem hallani. A terep állapota alapján úgy tűnik, az elmúlt napokban már éppen végezhettek a munkálatokkal. Kisebb-nagyobb ágak hevernek még az úton, de ezek nem jelentenek különösebb akadályt.

Valahol ott fenn van a célom még a messzeségben

Egyre feljebb haladva egyre jobban érezni a szél élét. Az elképzelésem, hogy majd odafenn a kellemes napon, nyugodtan elköltöm “hamuba sült pogácsám”, kezd dugába dőlni. A cudar tények, sajnos nem nekem kedveznek.

Felhevült csapzott testtel érkezem a csúcsra, ahol a cirka 40-50 km/h széllöketek miatt, az érzékelt hőmérséklet mélyen fagypont alattinak tűnik. Csak néhány fotó erejéig maradok, aztán menekülésszerű gyorsasággal szállok alá. Mihamarább keresek magamnak egy napos, de szélárnyékos horpadást, ami nem sokkal a csúcs alatt sikerül is (lenti képen). Hülledezek egy kicsit, hogy vajon csak ideiglenes szélcsendről van-e ott szó, kivárok egy cseppet, de úgy tűnik sikerült valóban egy csendes helyet kiszúrnom. Halleluja! Itt aztán jöhet a megszolgált pihenő.

Pillantás a szélárnyékos horpadásból az évek óta gazdát kereső kunyhó felé. Pedig milyen jó helyen fekszik és sokan hiányolják is szolgálatait.

Egy jó félórás sziesztám elteltével, száraz göncbe átöltözve és immár ellazulva, indulok vissza a völgybe. Eredetileg lefelé egy hosszabb úton (Mitterriegel, Eberbach vonalon) terveztem lejönni, de a széllöketek miatt ezt most nem találom jó ötletnek. Majd egy gyengéd és csendes, valódi tavaszi kiruccanás keretében lesz megvalósítva. Okvetlen!