Rengeteget hallani, olvasni valós vagy vélt választási csalásokról. Közben mindig felsejlik a Sztálinnak tulajdonított szlogen, miszerint nem az számít, hogy kik és hogyan adják le a szavazataikat, hanem az, aki megszámolja. Na, bumm! Milyen igaz. De miért is írom ezt és mire utal a cím? Tudniillik a demokrácia intézményeivel szembeni fokozódó bizalomvesztésre. Példának jó okáért itt van, ez az említett (uram bocsá) választási színjáték, mikoris mondjuk Max Mustermann úr a rendelkezésére bocsátott listán rendre bejelöli azt, amit jónak lát, majd a cetlijét bedobja az urnába. Ezekután bíznia kéne abban, hogy a leadott szavazata számít is. Valóban bízhat benne? Tudniillik a világon nincs olyan rendszer, vagy berendezkedés, mely garantálná, sőt, lekérdezhetővé, igazolhatóvá tehetné a szavaztok érvényességét és beszámítottságát. Jó lenne pedig, ha lenne hozzá akarat.

Máris hangos a sajtó a német választási csalásokra utaló hírektől, és ezek nem egyedi esetek. Lehetne változtani? Igen!

A technológiai fejlődés és a digitalizáció lehetőségei mára, szinte határtalanok. Olyasmivel is előhozakodnak, ami az átlagembernek, nem mindig van az ínyére. Pedig, az uralkodó elit, egy olyan eljárás megvalósításával, ami a leadott szavazatok érvényességét és a választások igazságosságát garantálná, rengeteg jópontot gyűjthetne be magának és bizonyíthatná jóindulatát. De miről is beszélek, melyek azok a vívmányok, melyek mindezt lehetővé tehetnék, mármint a választások igazságos és tiszta mivoltát.

Nos, a megoldás alapvető gerincét a Blockchain-technológia (blokklánc) alkothatná (lásd kriptovaluták, illetve a BTC ami 2009 január 3.-tól működik), mely már több mint egy évtizede bizonyította alkalmasságát, megbízhatóságát és feltörhetetlenségét. De önmagában a blockchain még nem elegendő. Szükség van egy olyan eljárásra is, mely lehetővé tenné a digitális térben a szavazat leadója személyének a beazonosíthatóságát. Itt lényegében az EU által nagyban támogatott EU-ID, azaz a sokak által (joggal) keserű szájízzel fogadott digitális személyazonosságról van szó.

Míg tehát az első feltétel, a blokklánc ellen aligha akad ellenérv, a digitális személyazonosság ellen viszont rengeteg. Tudniillik a hatalmi struktúrák számára számtalan lehetőséget ad az ezzel való visszaélésre. Az csak a gondok kisebb része, hogy az állampolgárt kényszeríteni lehet arra, hogy a közéletben való részvételhez csak ilyen EU-ID felmutatása árán lehessen jogosult. Sokkal veszélyesebb, az egyes jogosítványok egy kalap alá (EU-ID) történő összevonása, azaz, amikor mind a bankszámla, mind a hajtási igazolvány, mind pedig az egészségügyi-szociális biztosítás ténye is ugyanarra az egyetlen digitális személyazonosságra kötött. Itt fennáll annak a valós veszélye, hogy a nemkívánatos személy digitális azonossága egyetlen kattintással törölhető a térből (megszűnik létezni). Nos, a kételkedőknek van mondva, hogy bizonyos (európai) országokban máris szomorú gyakorlat az ellenzékiekkel szembeni, úgynevezett „debanking”, azaz a bankszámlamegvonás, ami a teljes gazdasági megsemmisítés eszköze (ami pedig még félúton sincs egy emilyen összevont EU-ID gyakorlata felé).

Létezik pedig egy olyan technológia, amely hatásos segítséget nyújthat a digitális személyazonosságok elleni attrocitások kivédéséhez. Az SSI, azaz a Self-Sovereign Identity-ről van szó, mely mint a nevével is jelzi, az egyénre, a tulajdonsora ruházza át a saját digitális személyazonossága feletti kizárólagos fennhatóságot. Az SSI alapvető része egy digitális erszény (személyi adattárca), mely fölött csakis a tulajdonos rendelkezik, és tehát az abban tárolt digitális bizonylatokhoz (személyazonosságokhoz) sem az állam, sem senki más nem férhet hozzá.

Mint kiderült, az EU, még a tervezetek elején, valóban az SSI-technológiát szemelte ki, az európai személyi adattárcája megvalósítására (Digital Identity: Leveraging the SSI Concept to Build Trust). Ettől aztán később, ilyen-olyan okokra hivatkozva, eltekintett és rábólintott arra, hogy az egyes tagországokban már bevezetett digitális személyazonosságokat fogadja el európai szintű személyazonosságnak. Ez az eljárás viszont elveiben ellehetetlenítette az említett SSI alkalmazását. A jelenlegi fejlemények arra utalnak, hogy az EU személyi tárcájában, az SSI lényegi elveiből, sajnálatosan, mára már csak morzsák maradtak.

Az SSI egyszerűsített ábrája szerint a tulajdonos (Holder) az egyedüli, aki rendelkezni jogosult a digitális tárcája tartalmával. Az eljárás lényege abban van, hogy a személy (Holder) a saját nyilvános kulcsát egy mindenki számára belátható blokkláncon (Verifiable Data Registry) teszi közzé (amit onnan senki ki nem törölhet) és amivel, közbülső szervezet bevonása nélkül, bárkivel szemben, igazolni tudja a tárcája tartalmát (digitális aláírás).

Mint kiderül tehát, a technológia mint olyan, és mint általában, neutrális. A kérdés mindig az, hogy ki, kik, és mire használják, és ez így volt, mióta civilizációt épít és haditechnikát fejleszt az ember. A digitális személyazonosság elvileg nagyon hasznos, hisz ha csak ezzel hozzáférhetőek a digitális tér-felhőben tárolt érzékeny személyi adatok, akkor az ellen nem lehet senkinek kifogása. Mint ahogy az ellen sem lehetne senkinek kifogása, hogy egy digitális személyi azonosítás után névtelenül adhassa le a szavazatát, majd ezután, bármikor, évekre, sőt évtizedekre visszamenőleg is, megvizsgálhassa, hogy, az a bizonyos leadott szavazata, ami a blokkláncon van megörökítve, beszámít-e. És ezt csak ő, a szavazó saját maga, a saját szavazatára vonatkozólag tehetné meg, mert a digitális személyi adattárcájának a kulcsa csakis őt, a tulajdonost jogosítja fel ennek a megvizsgálására. És ezt mindenki, minden szavazó ellenőrizhetné. A szavazatokat gyűjtő egységek csak a névtelen szavazatot láthatnák és összegezhetnék. Kérdés tehát, Hogy vajon miért nincsenek, nem hallani, hogy lennének ilyen irányú törekvések?

Összegzés. A blokklánc + digitális személyazonosság + digitális személyi adattárca => a megbízható és bármikor ellenőrizhető szavaztok leadásának a záloga. Mindez pedig kizárhatná a csalásokra, csúsztatásokra utaló teljesen felesleges vitákat. A szavazat továbbra is anonym, csupán csak annyi változna, hogy a szavazat leadója bármikor leellenőrizhetné, hogy a nagy, országos kosár szavazat összeszámlálása során, a személyesen leadott vótuma beszámít-e avagy sem. Ha pedig mindenki ellenőrzi, és rendben találná, akkor nem lehetne vita.