Azt hittem, hogy az Almesbrunnberg/Steinwandklamm vidékét elég jól ismerem, és túl sok új, felfedezni való már arrafelé nincs is nagyon. Ám az elmúlt napokban, a terepet analizálgatva, találtam mégis néhány csemegének számító, számomra még ismeretlen apróságot, amit ma ki is próbálok. Van itt egy hivatalosan nem jelzett, de jól kitaposott déli ösvény az Almesbrunnberg tetejére, illetve Kreuth felől érkezve a közút alatt egy vadregényes kis turistaösvény vezet vissza a kiindulópontba.

A fenti nyomvonal szerint megtett táv a Karnerwirt melletti parkolóból [GPS: 47.919417, 15.93045] pontosan 11 km, 600 m szintemelkedés bruttó 4:00 óra alatt (nettó 3:15 óra)

Remek, koratavaszi idő ígérkezik, ragyogó napsütéssel, felhőtlen kék éggel. Ez kedvemre való. A Myrafälle (vízesések) felső szintjéről, a Karnerwirt vendégház tőszomszédságából indulok. Megjegyzendő, hogy a hóban szegény tél miatt, a Myra-patak alig-alig vezet vizet, így a vízesések sincsenek jól táplálva most (ha egyáltalán).

Itt lyukadok ki az Almesbrunnberg mezejére

Imitt lelék egy padot lehuppanni (a kép közepén)

Utam első része egy direkt kaptató az Almesbrunnbergre, amit szegről-végről 1:20 óra alatt érek el. A hegy gyakorlatilag szelíd felépítésű. Egy hatalmas nagy lapos rét (kaszáló, fenti képen) fogad odafenn, ám maga a csúcs, még fák mögött egy szinte oda nem illő sziklás felépítményen található. Fatörzsre szögezett kereszt jelzi az elért 1079 méteres tengerszint feletti magasságot. Csúcs-szemle után visszaereszkedem a mező szintjére, ahol két padot is találok, asztallal egyetemben. Mi a szösz! Erről sem tudtam.

Nini, egy másik pad is van itt (a csúcsról lefelé jövet akadok belé)

A távolban a kép közepén a Göller fehérlik, kissé balra a fenyőktől, pedig a Gippel, jellegzetes formájáról ismerhető fel

Első osztályú uzsonnázóhely (fenti képek)! Hozzá a távoli hegyek még jócskán fehérülő fehér csúcsaival, ugyancsak pazar látvány. Nem is sietek, ingujjra vetkőzöm, sütögessen csak szépen ez a langymeleget árasztó napocska. Miután elköltöttem a magammal hozottakat és száraz ruhát cseréltem, a hegy északi oldalán ereszkedem alá, ahol még kiterjedt hó-jégmezőkre lelek (lenti képek). Lépkedni, csak óvatosan!

Később más réteken és napos ligeteken át vezet lefelé az utam a Jagasitz vendégházig. A kunyhó bezárva, nem tudni, hogy örökre-é avagy csak téli álmát szunnyadja még (a neten fellelhető utalásokból nem lehet megtudni).

A Jagasitz után egy darabon az aszfaltutat követem, majd hamarosan balra leágazik az a rejtett kis ösvény, amihez még nem volt szerencsém (fenti képeken). Sokkal jobb alternatíva, mint az aszfaltúton tovább ballagni. A keskeny ösvény aztán a Myra vízesések felett lyukad ki, pontosan a Karnerwirt melletti parkolóra. Nagyon kellemes kis körút volt ez a mai. Biztosra veszem, hogy nem utoljára jártam errre.