A gyengédebb domborzatok kóstolgatása után úgy éreztem, végre sikerült úgy felépülnöm, hogy bevállalhassak egy valamelyest igényesebb túrárát is. Attilával vágunk neki a Jakobskogelnak, amit a Rax egyik legrégebbi turistaútján, a Törlwegen érünk el. A különbség, az eddigi hasonszőrű kirándulásaimhoz viszonyítva, annyi, hogy a kiindulópont most nem Hirschwangban van, hanem áthelyeztem a Knappenhof fogadó alá. Ezzel tudniillik meg lehet spórolni egy hosszasabb bevezető szakaszt. Bevallom, eme alkalmasabb parkoló létére csak most, a terep tüzetesebb felmérése után derítettem fényt.

A mgetett táv (Knappenhof [GPS: 47.700483, 15.793167], Törlweg, Ottohaus, Jakobskogel, Ottohaus, Raxalm-Berggasthof, Gsolhirnsteig, Knappenfof) 13 km, 1010 m szintemelkedés bruttó 6:10 óra alatt (nettó 4:21 óra)

Induláskor hallani a közeli templom 10:00 órát hirdető harangszavát. Először a parkolóhoz vezető aszfaltúton ereszkedünk egy horpadásba, majd onnan széles erdészeti úton neki a hegy előttünk tündöklő falainak. Az út nagyrésze fenyvesek alján vezet. Az idő kellemes, koratavaszi, szikrázó napsütéssel, amihez időnként fagyos fuvallatok társulnak. Ezek a fel-felbuzduló szelek aztán a nap folyamán fokozatosan gyengülnek, ami megegyezik a bergfex előrejelzésével. Azért jegyzem meg, mert vak tyúk is talál szemet alapon, néha-néha ők is eltalálják, hogy milyen idő várható.

A csúcsot 2:40 óra alatt érjük el. Hóval, illetve olvadozó jeges részekkel csak a legfelsőbb, 1700 m feletti részeken találkozunk. Szpájkra nincs szükség sehol, bár a csúcsra felvezető szakaszon akadnak olyan furfangos ügyességet igénylő kis részek, amelyek megkívántak volna némi vaskarmot a bakancsom talpán.

Odafenn keresünk egy szélárnyékos kis uzsonnázót, ami tökéletesen megegyezik az őszi kiruccanásom alkalmával kiszemelt beszögelléssel. Miután elköltjük “hamuban sült pogácsáinkat”, tovább állunk a kabinos felvonó hegyi állomása felé. Itt még betérünk egy sajtgombócos levesre és szomjunkat is oltjuk a megerőltető kaptatások után.

Odaát a távolban a Semmering, lent közelítve a Hirschenkogel síterep

Visszapillantásban a Jakobskogel (a Gsolhirnsteigről nézve), illetve lent közelítve, a kép jobb oldalán az Ottohaussal

Lefelé a jócskán meredeken lejtő Gsolhirnsteiget választjuk. Kissé izgulok az állapota miatt, mivelhogy egyes részei ilyenkor árnyékban fekszenek és nem tudni, hogy mennyire jegesek. Mint kiderül, nincs vele semmi gond. Itt-ott ugyan akadnak hosszabb-rövidebb jégpáncélbevonatú részek, de mindig lehet úgy lépést választani, hogy el lehessen kerülni a csúszós jeget. Mire idáig érünk, a korábbi légmozgás is teljesen elhal. Nyugodt tempóban, gyakran rácsodálkozva a fenséges panorámára, érkezünk vissza a kiindulási pontba. Nagyszerű túra! Köszönöm Attilának a vidám társaságát. Részemről pedig, gondolom, ezzel a túrával, talán sikerült magam visszatornázni a korábbi kondíciós szintemre.