Tavaly, 2024 májusában nyugdíjba vonult az a bajor származású házaspár, akik több mint egy évtizedig vitték az Unterberg Schutzhaust. Szóval, ahogy a német mondja, „selten kommt was besseres”, azaz ritkán jön valami jobb. És ez sajnos igaz nem csak az Eisernes Torra, a Karl Ludwighausra, a Kieneckre de magára az Unterbergre is. Nem kívánom részletezni, mindenki döntse majd el saját maga, hogy mennyire kedves vagy szimpatikus neki az amit talál. Tán idővel majd ők, az újak is, beletanulnak a szakmába.

A fenti nyomvonal szerint megett táv 11.4 km, 660 m szintemelkedés bruttó 4:30 óra alatt (nettó 3:30 óra)

Egyébként meg nagy szó, hogy manapság még egyáltalán találtatik valaki, aki hajlandó berendezkedni erre a fajta-forma “Hüttenwirt” életmódra és gondoskodni ezekről a vendégházakról. Tudniillik (úgy hírlik), mintha az állami túlszabályozás és az adminisztrációs dzsungel (főleg pedig az Unió) pont az egész iparág ellehetetlenítésén mesterkedne.

Amit mondani akartam, hogy április 15.-vel véget ért a parkolásért kötelezően befizetendő díj téli időszaka (ami november 1.-vel kezdődik). Így tehát akkor magától kínáltatja önmagát egy aktuális tavaszi háztűznézésre. Annál is inkább, mert feljebb megint esztelen erős szelek garázdálkodását hirdették meg a felhők járásának állítólagos tudói. Maradjak akkor inkább még alacsonyabb “dombvidéknek” számító 1300 méteres szinten.

A kikelet még fiatal és a friss zöld éppen hogy csak elkezdett sarjadni, így a tájat még túlkiabálja az őszi, elszáradt avar barna színvilága. Felfelé a jól bevált kaptatót választom, ami egyenesen a csúcsra visz. Odafenn aztán folytatom tovább a szép kilátást biztosító gerincen, nyugati rányban. Később, keresek magamnak egy széltől némileg védett kis zugot (fenti képen), ahol elfogyaszthatom a magammal hozott déli elemózsiám.

Pihengetés és napozás után folytatom a Blochbodenig (fenti képen) majd innen vissza a vendégházhoz. Mivel éhemet szomjamat már csillapítottam, a kunyhó napos teraszára csak a kíváncsiság visz. Tapasztalatszerzés céljából. Nos, mint megtudom, főtt étel nincs a kínálatban, tehát jól tetten, hogy óvatosságból mégis hoztam magammal mindent, ami kell. Lefelé a kevésbé használt Maria Einsidl-Blauboden útvonalon illetve a Heurissen át ereszkedem alá.