Újfent esedékes volt a Schober és az Öhler párosára is sort kerítenem. Pedig kissé vacillálok, hogy vajon mit válasszak mára, de döntésem végülis tökéletesnek bizonyul. Különösen, hogy odafenn, az Öhleren olyan szelíd az egyébként még elég friss légáram, hogy a ragyogó napsütésben ismét egy fenséges panorámával megáldott, nyugalmas és gyönyörű uzsonnázóhelyem lett. Így esett, hogy az Öhlerschutzhausba nincs is már sem kedvem sem szükségem betérni.

A fenti nyomvonal szerint megtett táv (indulás Losenheimből [GPS: 47.79215, 15.831167],) cirka 15.5 km, 745 m szintemelkedés bruttó 4:30 óra alatt (nettó 3:50 óra).

Losenheimből indulok, ahol úgy tűnik, áll a bál, mert alig találni üres parkolóhelyet, annyian jönnek ma. Magyarok, szlovákok, lengyelek és persze helybéliek tömegei ácsorognak a parkolási díjat (6€) megtérítendő automata-kassza előtt. Na, de végülis elég nagy ez a tér, valami morzsa, akad mindig. Mondjuk akár egy távoli szegletben.

A távolban második célom, a sziklás Öhler látszik a fák között

Kápolna a Schober alatti Schoberalmon (fenti és lenti képen is)

Szerencsére, az érkezéskor tapasztalt haddelhadd ellenére, amerre utam visz, a Dürre-Leiten tövében, senkivel sem találkozom. Csak a Schoberon akadok bele néhány túrázóba (lenti képen), majd utána ismét elhagyatottnak tűnik a pálya. A piros kategória, egyébként, tán ismeretes, a két csúcs közti keskeny, örökké árnyékos és furfangos ösvénynek szól. Nem nehéz, de kevésbé tapasztaltak esetleg megszeppenhetnek.

Kis tumultus a sajnos szép kilátástól természet fosztotta Schoberen, a kereszt tövében

Kilátásom az Öhler tetejéről

Legnagyobb csodálkozásomra, az Öhleren, a sok vihart megélt pad (fenti képen) üres, bár gondolom ehhez köze van a ténynek, hogy a nap ezen szakában részben még árnyékban van. A mai friss, tavaszi hőmérséklet miatt, ez most nem kifejezetten bír hivogató, marasztaló erővel. Egyszerűen kellemesebb a melengető napon. Nagy forró nyár esetén az ábra éppen hogy fordított. Nyugalmasan kipakolom hamuban sült pogácsám és elmajszolom élvezettel.

A visszafelé vezető, enyhe lejtésű, nevenincs út, méltán kiérdemelné a Panorámaút elnevezést. Tökéletesen, helyenként ámulatba ejtően mutatja, szolgáltatja a Schneeberg-vidéke jellegzetes ízét-zamatát (fenti képeken). Ám meglehet, csak a táj jelen tavaszi optikája miatt van ez így, amit buzgón táplál a friss, harsány, terjedelmes zöld, meg a mezei virágok kánonja. Így-e avagy úgy, de minden tekintetben elégedett és feldobódott vagyok. Értékelni kell tudni a jelent, az éppen itt és mostot, amikor benne találtatunk lenni a dolgok kellős közepében.

Át a Mamau-Wiesen (rét)