Odafenn az Almon vannak sűrűn látogatott és szinte elhagyatottnak tűnő területek is. Az utóbbihoz tartozik a nagyrészt jelöletlen útvonalból álló túra, melybe még egy úttalan szakasz is bele lett komponálva. Tudniillik aki megálmodta ezt a kirándulást (SEI07), észrevette, hogy két, egymás feletti, zsákutcában végződő erdészeti utat úgy össze lehet gyalogosan kötni, hogy az első legvégéből, mely egy kis tanyába torkollik, egy füves hegyháton felkaptatunk a másik szintjére. A két út közti szintkülönbség mindössze 60 méter lehet.

A megtett út Compatchból a túraklauz SEI07 jelzésü útján cirka 11 km, 450 m szintemelkedés bruttó 4:45 óra alatt (nettó 3:15 óra). A piros kategória a jelöletlen és úttalan részek miatt adódik

Itt véget ér az alsó út, majd tehát ezen a mezön a karók mentén fel a fenti épülethez a másik útra

Egy más túra (SEI04) ott vezet fenn a még hóban gazdag nyergen át (Rosszahnscharte). Lásd lenn közelítve, valakik épp ott kaptatnak

Számomra ez a legkedvesebb túra, tudniillik az ártalmatlan szelídségbe bele van szőve egy kis rakoncátlan vadság is. Gondolok itt az úttalan részre a hegyháton és egy megáradt patakon való átkelésre.

Ama bizonyos patakocska, innen nézve még elég ártalmatlannak látszik. Felette jól kivehetö a Rosszahnscharte

A kép bal oldalán éppen a fakunyhó felett látható a réten felvezető  úttalan rész. Lent ugyanaz közelítve.

Közelítésben a Schlern legmagasabb és betervezett csúcsa a Petz (2568m). Megmászása a késöbb ránk szakadt kedvezötlen idöjárás miatt sajnos meghiúsult.

A felső erdészeti út, avagy nevezzük inkább Alm-útnak, keresztezi a Prossliner csermelyt, mely gondolom, a nagy meleg nyárban, csak szerényke és keskeny kis patakocska. Ám most, olvadás táplálta sodra, bizony elég bőséges. Olyannyira, hogy nem is egészen egyszerű a rajta való átkelés. Némi tanakodás és próbálgatás után mégiscsak megmegy. Vissza mégsem fordulhatunk, bár ez is megfordul a fejünkben. A dolog nem megy meg száraz lábbal. Utána úszik a félbakancsom. Na, nem gond, hisz meleg van, jól süt a nap és a közeli kunyhó (Sattler Schwaige) teraszán levethetem, és amíg falatozunk, meg is szárad a zoknimmal egyetemben.

Visszapillantásban a Sattler Schwaige (a kép jobb oldalán)

A Sattler Schwaige az egyik legszebb hegyi kunyhó amit eleddig láttam. Csodásan van beleillesztve a környezetbe. Déli elemózsiánk után még vár ránk egy kisebb, a kunyhó fölé magasodó kaptató, majd utána ereszkedés jön vissza Compatschba (lenti képen).