Gondolom már nem újdonság, hogy a Hohe Wand természeti parkot 2023-ban újragondolták és átszabták. Úgymond. Mivelhogy korábban, hétvégén vámot szedtek be az autósoktól a Hohe Wand Straße torkolatában, miután gyakorlatilag szabad volt a belépés a plató minden zugába. Mostanra törölték a vámot, viszont ennek fejében a régi állatsimogatót alaposan kibővítették és durván be is kerítették. Helyenként bizony rátör az emberre a bezártság és a furcsa tehetetlenség érzése, merthogy akkor most merre és hogyan lehetne innen kijutni?

A nyomvonal szerint megtett táv a még most ingyenes parkolóból [GPS:47.84055, 16.05805] a Kohlmaison át a Waldeggerhaushoz, majd onnan a neve nincs kilátóba és a Gasthof Postlt érintve vissza a kiindulópontba; ez cirka 12 km, 450 m szintemelkedés bruttó 4:40 óra (nettó 3:20 óra)

Aki még nem tapasztalta, jobb ha tudja, a térképeken, legalábbis az én repertoáromban (lásd bergfex.at avagy Open-MTB Maps), nincs feltüntetve a bekerített „restricted area” határvonala. Az ebből kifolyólagos következmények néha nem kifejezetten örömteliek. Mert évtizedekig szabadon bejárható turistautak most valahol középtájt le vannak zárva. Mi meg Angikával, meglepődünk, amikor megtervezett nyomvonalunkat követve egy hatalmas lakattal lezárt kapu elé érünk. A nemjóját! Akkor most merre tovább?

Pillantás a Waldeggerhaus felé (lent közelítésben), ahonnan érkeztünk

A Kleine Kanzel a kép bal oldalán és kinagyítva lenn a hasonnevű vendégház. Egészen távol a Schneeberg húzódik.

Történt ugyanis, hogy a szokott gyengéd kis körünkbe, ami a Waldeggerházat érinti (lásd GPX–nyomvonalat), visszafelére belekomponálok egy kis kitérőt a vendégházzal átellenes dombon található kilátóba. Remek! Jó az idő, minek sietni haza. A kilátót el is érjük gond nélkül, de ezzel benne vagyunk a csapdában. Tudniillik a Kleine Klause felől érkező Jagdsteig akadálytalanul vezet a kilátóhoz. Aki ugyanerre masíroz vissza, észre sem veszi, hogy tiszteletét tette a „restricted area”-ban. Mi viszont egy kijelölt turistaúton kívánjuk folytatni a Gasthof Postl felé, amit kékkel jelöltem az alábbi kiemelt részleten. Vastagon pirossal jelölve a lezárt kapu, illetve a bal oldalon pirossal karikázva egy forgókapu, ami nagylelkűen aztán mégis kienged (kattint a képre teljes felbontáshoz). A kilátóból a Kleine Kanzel felé vezető korábbi erdei út is imígyen el van torlaszolva (tavalyi tapasztalatunk) és a Kleine Kanzelt csak az aszfaltúton poroszkálva lehet újfent elérni.

Eme remeknek semmiképpen sem mondható koncepció része, hogy elkerítették a Skywalkot is. Csak azt engedi be az automata, akinek már van jegye, vagy ott helyben fizet. Pedig alkalmanként kicsit feldobta a sétáinkat kikukkantani a szakadék fölé és megbámulni a HTL-Steig vad sziklavilágát. Na, de minden egyes alkalommal körülményeskedni, azért a néhány percért?

A szabadulás forgó-kapuja. Itt végre el lehet hagyni az elkerített részt

A net persze csak úgy csobog a remekbe szabott magyarázatoktól, ahogyan a balekoknak eladják ezt az egész átrendezést. Nohiszen! Mert csak így oldható meg a fenntartható fejlődés meg a „hű és a jaj”. És persze gyerekeknek ez itt most így csodás (korábban is az volt, tombolhattak itt kerítések nélkül is). De én, gyanítom, és töredelmesen bevallom, hogy szerintem, néhány helybéli ügyeskedőnek, befolyásos “háttérrel”, született egy elképzelése arról, hogy miként lehetne a turistákat jobban megfejni és némi profitra szert tenni. Aztán meg is csinálták. Amit viszont nem értek, hogy miért nem maradhatott meg az egyszerű úti vám-rendszer? Azt ugye a mindenkori árszínvonal viszonylatában tetszés szerint lehetett volna emelgetni. Megspórolhatták volna a kerítéseket.