Az 1305 méter magas Hochstaff, ami gyakorlatilag a Reisalpe előcsúcsa, vagy darabontja, ahogy én azt mondogatni szoktam, egy téli hótalpazásra ugyancsak alkalmas hegy. Tudniillik keleti irányból, mezőségeken legelőkön át vezet a hegy ormára egy remek széles folyosó. Felfelé a télen tán kevésbé alkalmas déli felszökést választom és majd ezen a szép lankán kelet felé kívánok leereszkedni.

A megtett táv a Hochstaffra a fenti nyomvonal szerint Kleinzellből indulva [GPS: 47.979117, 15.734783] 13 km, 900 m szintemelkedés bruttó 4:45 óra alatt (nettó 4:00 óra)

Még elég komor a reggeli indulás

Végre nyílik egy többé-kevésbé napos ablak az éppen felettünk gomolygó hidegfronton, így az időjárás alkalmasnak tűnik egy kirándulásra az alsóbb régiókban. Csak reggel határozom el magam annak tükrében, amit az aznapi jelentés jósol. És az szegről-végről stimmel is. Merthogy langymeleg, kellemes napos szakaszok váltogatják egymást a hűvös-borúsakkal. Olyankor aztán ugyancsak érződik az évszakváltás vacogtató ténye.

… aztán csak-csak előbukkan a nap is

Csodálatos érzés a menetelés ezen a szép tájon…

Szó mi szó, a Hochstaff számomra nem ismeretlen. Mégis elvétem a tulajdonképpeni csúcsostrom bevezető szakaszát. Egy bizonyos ponton el kell hagynom a Kleinzeller Hinteralmra vezető széles erdészeti utat. Jobbra felfelé visz egy alig-alig kivehető ösvény. De vajon hol? Merthogy több variáns is adódik, amiből a térképen kettő be is van jelölve. Vesztemre a teljesen alkalmatlant és hibásan feltüntetett ágat választom. Vigyázat! Ereszkedtem pedig már itt párszor, csak éppen máshol. A jutalmam meg annyi, hogy jól összekarcolnak a tövisek.

Először egy kerítéshez érek, amin még csak-csak átvergődöm, de utána egy meredek csipkebokros bozótba jutok. Látom én, hogy elvétettem, de semmi humorom visszafordulni. Tudom, hogy a fejem felett ott kell lennie egy döngölt útnak, valahogy csak-csak kikecmergek. Igen, sikerül, de úgy vérzik a karom, mintha ki tudja milyen komoly sérüléseim lennének. Pedig csak ártalmatlan karcolások. Néhány a bőrömbe akadt tövist is ki kell szedegetnem mielőtt még tovább állhatnék.

Pillantások a hegy tetejéről a Reisalpe (1399m) felé…

… és a Kiensteneröde (1160m) felé

A mászás további része már rutinszerű és eseménytelen. Odafenn a kereszt alatt keresek magamnak egy uzsonnázásra alkalmas, fuvallatoktól védett helyet (fenti képen), hogy átadhassam magam az ilyenkor jól megszolgált kulináris örömöknek. Hol kisüt a nap, és olyankor kellemesen érzem magam, hol meg gyanús, szürkehasú fellegek úsznak be fölém. Időnként attól tartok, az eső is eleredhet. Mintha távolabb a horizonton eső függöny is kirajzolódna. Na, de mindegy, akárhogy is alakul, a sziesztámat sikerül efféle zavaró tényezők nélkül befejeznem és nem marad más hátra mint az alászállás. Kíváncsi vagyok a mezőségre, amit jobbára csak a télből ismerek. Vajon milyen arculatot mutat most? Ezt a lenti képek is szépen illusztrálják.

A távolban a “házihegyem”, az Unterberg látszik

Nagyszerű túra, ami majd ismételhető. A csipkebokros tapasztalatok tükrében ajánlatos lesz elkerülni a vakvágányt. Megjegyzendő, hogy a túra paramétereiben ugyancsak hasonlít a múltkori Sonnleitsteinhez, de ohó! A különbség óriási és számokkal (távolság, szintkülönbség, stb.) egyáltalán nem kifejezhető. Szubjektíven felmérve, a Hochstaff fele annyira sem nehéz, még tövisekkel egyetemben sem. Minden bizonnyal az ösvény mindenkori hosszan tartó, teketória nélküli meredeksége teszi.

Odalenn Kleinzell látszik a völgyben