Nehéz az időjárás jelentés alapján tervezni, mert az mostanság, elég dinamikus (értsd megbízhatatlan). Tulajdonképpen gyakran időjárás utánjelentésről van csak szó, mert sokszor még délután sőt alkonyatkor (sic!) is igazítgatják az aznapi prognózist. Mert köszönő viszonyban sincs azzal, amit az ablakon kinézve látni. Vasárnap reggel tehát csak azután döntök, hogy merre es hová, amikor mindhárom portál (bergfex, meteoblue, ventusky) napos, jó túraidőt ígér. Annyi csak a bökkenő, hogy ma, az élénk és löketeiben kellemetlen északi szél miatt a Rax és a Schneeberg által leárnyékolt Semmering a nyerő. Úgy legyen!

A megtett út Maria Schutzból [GPS: 47.642033, 15.865983] a Hegyivadászok ösvényén a Sonnwendsteinre, a Pollereshütebe, majd az Erzkogelre és az Almsteigen vissza 10.5 km, 810 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 3:40 óra)

A Sonnwendstein nem összekeverendő a Sonnleitsteinnel, mert bár feljutás szempontjából mindkettő megkívánja a magáét, de az utóbbi mégis vadabb és kunyhó hiányában elhagyatottabb is. Vasárnap lévén érdeklődőkben nincs hiány a Sonnwendsteinen és a csúcs alatti Pollereshütteben. Még sokan ki akarják használni az alkalmat, mert mint a kunyhó bejáratánál felállított tábla is hirdeti, „Közeleg a vég!”. Ez pedig az október 26.-ával esedékes téli elszenderülésre utal.

Annyiban rossz választás ez a mai célom, hogy a Hegyivadászok kaptatója a hegy leárnyékolt északi oldalán fut. Egy napsütötte alternatíva inkább lett volna a kedvemre való. De talán így van jól, mert árnyék, nem árnyék, szokásomhoz híven így is loncsra izzadom magam mire kibukkanok a napsütötte csúcson. Merthogy nem kímélem magam, legyen meg a megfelelő tréning-terhelés. Bár bevallom, az igyekezet és az akarat most sincs szinkronban a teszem-tudommal, a valós teljesítőképességemmel. Időnként csak-csak kell egyet-egyet pihegnem még mielőtt fékezett tempóval újra nekilendülnék.

Rendkívül jól látszik a távolban a Hochschwab és az Eisenerz-Alpen is

Kisebb tumultus az Erzkogelen. Mindenki élvezi a remek kilátást

A kunyhó napos teraszán aztán száraz göncökre váltok és immár kellemesen elernyedve tankolom a langymeleg napsütést. A fent említett szélárnyékolás jól működik, mert ha van is légmozgás, az csak formális és nem zavaró. Ebédem után még felkeresem az elmaradhatatlan Erzkogelt, majd az Almsteigen, amit a nyugat felé tartó nap immár bearanyoz, ereszkedem vissza Maria Schutzba.