A cím arra utal, hogy a júniusi első felvonásról Attila lemaradt, és mivel még nem ismeri az Emmysteiget, most egy ráadás keretében, még az idén fellebbenthetjük róla a fátylat. Külön öröm, hogy teljes mázlink van, már ami az időjárás kegyeit illeti. Pedig fenyegetőzött az előrejelzés mindenféle csúfsággal. Szerencsére aztán a Rax vonulatai visszatartották a délnyugat felől besettenkedő fellegeket. Sikerült tehát a kalandot szép őszi kulisszába ágyazva megvalósítani.
 |
 |
|
|
|
A mostani második felvonás annyiban különbözik az elsőtől, hogy kihagyjuk az akkor felderített úttalan salátást. Helyette a rendes jelölt déli Grafensteig (Südlicher Grafensteig) vonalán érkezünk, indulástól számítva 2:10 óra elteltével az Emmy beszállójához.
Van itt egy meredek lejtőkkel megáldott rét, nyáron legelő, aminek egyik említésre méltó különlegessége, hogy itt állt a Schneeberg legelső nagy vendégfogadója, a Baumgartnerhaus. Az eredeti névadó egy ácsmester, bizonyos Georg Baumgartner volt. Az egykori épületet 1982-ben lebontották. Mostanra már csak egy rövidke szakasznyi kőfal sejteti, hogy valaha ott valamiféle épület állhatott. Még innen legalább további egy óra a kiszemelt cél, az 1888 méter magas Waxriegel.
A csúcsot 3:18 óra alatt sikerül elérnünk, azaz a Baumgartnerhaus maradványaitól számítva 1:08 óra alatt. Ezután jöhet a megérdemelt déli pihenő a Damböckházban. Én nem először járok itt, de ekkora vendégsereggel még nem találkoztam. Tulajdonképpen érthető, hisz hamarosan befejeződik a fogaskerekű (Szalamandra) idei ingázása, de addig is még onthatja az érdeklődök hadait fel a platóra. Elcsípünk egy éppen megüresedett asztalt. Az önkiszolgáló üzemmód effektív, remekül működik, nincs vele gond.
A Fischerhütte ma sajnos ismét kimaradt a pakliból…
Lefelé útba esik Baumgartner állomás, ami nem azonos és nem összekeverendő a fent említett egykor Baumgartnerházzal. Mivel az időjárás és a napsütés továbbra is remekel, nincs ok sietségre. Lehuppanunk hát megkóstolni a híres Baumgartner-féle lekváros buktát, ami csakis itt kapható. Cirka 20 perc után kerekedünk fel, hogy további másfél órás kellemes séta keretében visszaérkezzünk a kiindulópontba. Egy minden tekintetben tökéletes és maradandó élményekben gazdag túrára teszünk pontot. Köszönöm Attilának a vidám társaságát, sokkal gyorsabban szaladt így az idő, mint a kissé vontatott első felvonás alkalmával.
Sztefano-Space 