Egy napsütötte déli hegyoldalt keresek mai túrámhoz. Szándékaim szerint el szeretném érni a hóhatárt, ami jelenleg úgy 1600/1700 méteren húzódik. Tudniillik két napja egy hidegfront hozott némi kis fehérséget az őszbe. Nem sokat, csak mutatóba egy keveset. A Törlweg egy remek klasszikus, melyet a forró, nagy nyárban kerülni, tavasszal és ősszel pedig keresni kell. Ráadásul az a hír járja, hogy a legtöbb hegyi kunyhótól eltérően, az Ottóház akár nyitva is lehet. Na, ez akkor nyerő lenne.

A megtett táv Kleinau/Knappenhofból [GPS:47.700485, 15.793167 ] a Törlwegen fel és le összesen 12.4 km, 1000 m szintemelkedés bruttó 5:30 óra alatt (nettó 4:30 óra)

A Knappenhof hotel alatti parkolóból indulok, mint legutóbb is. Annyit változtatok a módin, hogy ugyanúgy kívánok leereszkedni, mint ahogy felkapaszkodtam. Süssön csak végig a nap, most minden sugara aranyat ér. A völgyben gyakorlatilag szélcsend honol, aztán egyre feljebb érve egyre élénkebb a légmozgás, de ez szerencsére, nem fokozódik zavaró szintig.

A Törl-kapun áthaladva aztán nyugtázhatom, hogy valóban sikerült elérnem a hóhatárt. Igaz helyenként olvadozik jócskán, tócsákban áll a víz, máshol meg, törpefenyők árnyékában, bokáig lehet benne gázolni. Az Ottóház nyitva. Na, ez nagyszerű, lesz hol átöltöznöm és száraz gúnyát cserélnem! De előtte még gyerünk fel a csúcsra.

Most nem hagyom ki a Jakobskogelt (1737m), legyen meg a kerek 1000 méter szintemelkedés. Indulástól számítva egészen pontosan 2:30 alatt érem el aznapi fő célomat (ez 400m szint per órás tempó, amivel meg vagyok elégedve). Az Ottóháztól még mindössze egy negyed óra plusz ez a 100 m szintes adalék. Odafenn a keresztnél aztán a csapzott hátamnak tényleg kellemetlen a szél, és így elég gyorsan távozom is, minél hamarább megejthessem esedékes délebédemet.

Úgy látom Sigmund Freud is nyitott itt egy rendelőt, aki úgy érzi, betérhet hozzá. Én megelégszem a nepáli csirkével és a jóllakottsággal (fenti kép).

Bő fél órás delelőm után lefelé menetben nem marad más, mint minden érzékemmel az ősz csodás színeit befogadni. Azt mondják, az évszakok szeretete gyakran ez életkor függvénye. Tudniillik fiatalok a tavasz mellett kardoskodnak, a meglett aktív keresők a nyarat imádják és a kisöregek mint jómagam, az őszre szavaznának. A tél meg vegyesen van jelen a korosztályokban. Nos, én úgy látszik nem illek bele ebbe a sablonba, mert a kikeletet szeretem. Csodálom az őszt és szeretem a hosszú napokat hozó nyarat, de a természet langymeleg ébredését imádom a legjobban. Talán jelent ez valamit?