A mai napon a ködpaplan 200-tól egészen 1000/1100 méterig borítja be a Duna-mentét és az alsóbb régiókat. Kissé magasabbra kell orientálódnunk Cirmivel, ha nem akarunk a csontig hatoló, kellemetlenül permetező ködtengerben caplatni. Így jön a képbe a Krummbachstein, ami szinte biztos, hogy kilóg majd a ködből. A választás annál is inkább motiváló, mert a Knofeleben vendégház még november 23.-ig nyitva tart. Na, ez döfi! Sajnos a ködtenger felett sincs ma már ragyogó napsütés. Tulajdonképpen semmilyen sincs. Mindezek ellenére csendes az időnk, egy közelgő front csúsztatja be a napot leárnyékoló fátyolfelhőit az égre.

A mgetett táv Schneedörfl kicsiny parkolójából a Krummbachsteinre majd kis eltéréssel ugyanúgy vissza [GPS: 47.700584, 15.8506] 13.4 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 5:30 óra alatt (nttó 4:30 óra)

Szóval azt tudtam, hogyha Cirmivel kelek útra, akkor az kemény dió lesz, de hogy ennyire! Megpróbálom magamból a lehető legjobbat kihozni, a legnagyobb teljesítményt kifacsarni, ami aztán abban is megnyilvánul, hogy 1:35 óra alatt vagyunk a Knofeleben vendégház tövében majd 2:20 órás rekordidő alatt érjük el a csúcsot. Ez, magamfajta túrázó viszonylatában, brutális 465 méter szintemelkedés per órát ad ki! Cirminek sajnos ez sem elégséges. Előttem szökell mint egy zerge, hol feljebb szalad, aztán elnézően visszaereszkedik hozzám, és ez így megy, főleg a végső csúcsostrom során, amikor is már erősen lankadok.

Indulástól számítva 3:10 óra elteltével már asztalhoz ülhetünk. A vendégház sűrűn látogatott, tudniillik odakünn a teraszon már nem igazán csalogató az ücsörgés, így mindenki a beltérbe igyekszik. A legtöbben természetesen csúcsélmény nélküliek. Helyet azért gond nélkül találunk magunknak. Nem kell sietnünk, legfeljebb két óra alatt csendes cammogásban is leérkezünk. A végén másfél óra alatt sikerül. Nagyszerű túra, elkel legalább két nap, hogy kipihenhessem a fáradalmait és félig-meddig valahogy talpra álljak.