A Duna-medencéjét és az ezzel szomszédos síkvidéket szürke ködfellegek árnyékolják. Nosza, hol van jó esélyünk némi napot tankolni? A házi hegyemen, az Unterbergen már kora reggel ragyog a nap (web-kamerák szerint). Nem kell tehát messzire utazni. Cirmivel és Philippel vágunk neki egy jó kis csúcsra törésnek, amit diretisszimának is mondanak, de ebben az esetben, ez fellengző túlzás lenne, hisz csak egy szerény lapos 1342 méteres csúcsról van csak szó. Mindamellett, elég ahhoz, hogy kilógjon a ködből.

Mióta a síterepet átvette egy magántársaság, november 1. és április 15. között parkolási díjat szednek be az idelátogatóktól. Utóbb is 7 €-ról az idén 10-re emelték a taxát, ami elég nagy szemtelenség, mivelhogy gyakorlatilag semmit sem nyújtanak érte. Értsd, még a három parkolójegyet kiállító automatából is csak egytelenegy működik. Emiatt reggel még sorakozás is van, mert vasárnap lévén a sítúrázás szerelmesei rohamozzák a vidéket.

Sokan nem tudják, hogy nem a nagy kereszt jelzi a csúcsot, hanem ez a szerény kiemelkedés az egyik sílift felett

A viszonyok pedig elég vegyesek, inkább gyengék, sőt helyenként inkább teljesen alkalmatlanok a sízésre. Ez, úgy látom, sokakat nem igazán zavar. A napsütés hatására máris barna fűfoltok dominálják a déli lejtőket, csak árnyékos helyeken találni még összefüggő jeges havat.

Találunk egy remek, napsütötte, száraz padot, elkölteni az uzsonnánkat

Az Unterbergház most még nincs nyitva

Olyan érzésünk van, hogy inkább tavasz, semmint a tél közeledne. Akár egy szép márciusi kikeletnek is elmenne, az, amit megélünk. A hó állaga erősen olvadozó, kásás. Sok helyen tócsákban áll a víz. Csak a Heuriss szikláin át vezető Lamwegtalban van még összefüggő, lesiklásra is alkalmas hóréteg.