Úgy gondolom, hogy alapjában véve háromféle ember létezik ezen a Földön. Az egyik olyan, hogy attól és az által, hogy ő van és létezik, a világ és a környezete egy picivel jobb, boldogabb és szebb lesz. Ők valóban Isten áldott gyermekei. A másikat az élet úgy terelgeti és rángatja ide-oda, mint egy vihar a felvert homokot. Közben nem tudja, hogy létével árt-e avagy használ, hogy ront-e, avagy épít és boldogít. Sokszor egy kicsit így, aztán meg amúgy. Saját maga sem tudja, mert ő csak úgy van, mint egy falevél, amit az őszi szél aztán leszakít. Ők a nagytöbbség. Aztán itt vannak azok, akik nem tudni mi okból és miként, de nyilván idejekorán fejet hajtottak a sátán előtt és lelküket eladták a sötétségnek. Attól, hogy ők vannak, a világ romlik és pusztul. Még kedves mosolyuk is álca, ami mögött rontás és kínok lappanganak. Szomorú, hogy külsőre nem lehet tudni, ki milyen, de idővel kiderül.