Gyakorlatilag majdnem mindent az időjárás kegye határoz meg. Túrázás szempontjából pedig még csak nem is „majdnem”, hanem szinte teljességgel. Intenzív havazás után felragyog az ég és csalogat belekóstolni a természet hamisítatlan téli világába. Annyi a változás az ilyenkor szokásos viszonyokkal szemben, hogy mivel az elmúlt napokban a fagy nem tett kivételt völgy és hegy között, a hó vastagsága alulról felfelé haladva majdnem végig változatlan. Nem túl sok, de ahhoz elég, hogy a decemberi, téli „fíling” ne csak feljebb érvényesüljön és végig tökéletes lehessen.

A Sonnleiten/Sebastianhütte [GPS: 47.79155, 15.86045] alól induló túra a Mamauwiesen, Schoberen, Öhleren és az Öhlerschutzhauson át cirka 16 km, 850 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra, nettó 4:45 óra

Cirmivel és Philippel indulunk egy kiadós körre a Schneeberg alá. A Sebastian vízesés alatti parkolóból kezdjük a túrát, melynek első célja természetesen maga a vízesés. Legnagyobb csodálkozásomra most is bőven csobog benne a patak vize (Sebastianbach). Innen tovább meredeken felfelé a Fadengrabenon és a Mamauwiesen át második célunkhoz az 1213 m magas Schoberre. Szép és jó erőnlétet megkívánó kihívás a részben eljegesedett kaptató (bár nyáron sem semmi). Van velünk macskakarom, de egyelőre még elboldogulunk nélkülük is. A csúcson aztán változik a hótakaró állaga, kissé olvadt, de jól járható, jól tömöríthető halmazállapotot vesz fel.

A Schoberről le egy nyeregbe, majd az Öhler északi oldalán araszolgatunk egy más, keskeny élményösvényen mely jobbról beszorul a hegy sziklás felépítménye és balról pedig annak északi szakadéka közé. Hamarosan kibukkanunk az Öhler szép kilátójáról híres csúcsán (1184m), ahol egy pad is található és ahol általában módfelett nagy örömmel szoktam uzsonnázni.

Ma a pad deszkái kissé jegesek, üldögélésre nem igazán alkalmas, az ebédünket egyébként is az Öhlerszutzhausban tervezzük elkölteni. A kunyhó szerencsére nyitva, jól kifűtött, barátságos belterében rengeteg a szabad hely, gondolom a tömegek a mai napon inkább a síterepeket preferálják. De ez így van jól.

Majdnem egy órás pihenőnk után az Öhlerröl a Mamauwiese felé vezető panorámaúton poroszkálunk lazán lefelé, majd elérve a délelőtti utunkat, a Sebastianbach mentén illetve a Sebestainhütte érintésével érkezünk vissza a rajthoz. Szinte idillien remek túra, egy más, méltó befejezése az idénynek.