Érdemes megjegyezni, hogy a jelen tél meghazudtolja az elmúlt évtizedekben felvett rossz szokását, és januárban még nem serkenti rügyezésre a fákat és bokrokat. Az viszont igaz, hogy az Alpokban a megszokottnál is vékonyabb a hóréteg. Mint ismeretes, Ausztria legmagasabban fekvő meteorológiai állomásán, a Sonnblick hegycsúcson (3109m) ilyenkor átlagosan 2.5 – 3.0 méteres a hó vastagsága, az idén viszont alig éri el a 40 centimétert. A Kárpátmedencében lehet bár a 20-30 centiméternyi hullott hó miatt fennakadás és krízishelyzet, de a hegyekben mindezek ellenére, most egy hóban ugyancsak szegény évszakot élünk meg. Eddig!

A fagyos hőmérsékletre viszont panasz nem lehet, hisz a már-már hagyománnyá vált januári plusz-fokok helyett, az alpesi vidékeken túl is heteken át fagypont alatti a hőmérséklet. Legutóbb Alsó-Ausztria északi felén a Waldviertelben mértek rekord mínusz 29 (!) fokot. Mindehhez társulva, a felettébb vígan és olykor inkább durván dudolászó szelek (lenti ábra) sem nagyon invitálnak hegyvidéki kalandokra.

Csak azért szólok így a télről, mert legutóbb írtam néhány sort gyermekkori tapasztalataimról. Miután már többször hallottam hírét annak, hogy néhány asztrofizikus, az univerzum folyamatainak és a nap ciklusainak tanulmányozása nyomán egy jelentősebb lehűlést jósol (afféle Maunder-Minimum vagy Dalton-Minimum), arra gondoltam, hogy a fordulatnak valahogy pont így kéne elkezdődnie. Egy hűvösebb nyárral folytatva. Persze ez csak találgatás és tudomány ide vagy oda, szerencsére még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy tökéletesen megértsük a környező természeti világ működésének az alapelveit (mert azt is csak gyilkolásra használnák és használják is). Persze sejtéseink vannak és lehetnek is.