Az idei téli időjárás a megszokott mintázatát hozza. Ez annyit jelent, hogy egy magasnyomású légköri képződmény (anticiklon) miatt a hegyekben ragyog a nap, míg odalenn, cirka 800 méter szintig, egésznapos ködpaplan terjeszt komor letargiát. A mai csütörtök abban különbözik szomszédaitól, hogy ráadásnak még a szelek is elcsendesülnek. No, akkor ripsz-ropsz keljek útra, mert ez nekem való. Választásom az elhagyatottnak ígérkező Magas Csődörre (Hoher Hengst) esik. Mert nyújt valami egészen különleges, megcsodálni való panorámát.

A Hengst északkeleti csücskében levő kis parkolóból (Muthenhof) indulok. A Hengsthütteig vezető széles döngölt utat most vastag jégpáncél borítja, gyakorlatilag járhatatlan. Itt csak könnyű hágóvas vagy macskakarmok segítségével biztonságos a haladás. Egyébként esélyem sem lenne. Ilyet még nem tapasztaltam. Az okai viszont nyilvánvalóak. A kunyhóba tartó terepjárók először kasává trancsírozták-döngölték a havat, ami aztán naponta megolvadt majd kővé fagyott. Jelenleg is -10C körüli fagy ólálkodik.

A megett út Puchberg/Muthehof parkolóból [GPS: 47.785351, 15.8985] a Großer Sattelon át fel a Hengst csúcsúcsára mjad egy erdészeti úton ,a nyomvonal szerint, a Hengsthüttet érintve vissza 14.3 km, 870 m szintemelkedés bruttó 4:45 óra alatt (nettó 4:00 óra)

Figyelmeztetések, hogy jégesedés miatt továbbhaladni csak saját felelőségre

A jégpáncéllal borított út szélen több helyen is szánkók. Feltételezem, hogy normál esetben a kunyhótól egészen Puchbergig le lehet szánkázni. Most viszont nem.

A hegyoldalban vezető utamon szó sincs ilyesmiről. Hómentes szakaszok váltogatják egymást, vékony, fagyos kéreggel bevont, porhóval takart részekkel. Itt-ott bokán felül is besüppedek, de az út még hótalpak nélkül is járható. A Hengst nyerge felé aztán összefüggő és egyre mélyebb a hó állaga. Egytelenegy nyompárral találkozom csak, úgy látom ellenkező irányból ereszkedhetett egy-két nappal ezelőtt. Melegem van. Le kell vetnem a kesztyűmet is. A hőmérséklet mintha határozottan emelkedne. Ez várható volt, hisz napok óta inverzió uralkodik. Odafen, ha minden igaz, langymeleg napsütés vár rám.

A túra kulcspontja a kapaszkodás a nyeregből (1286m) fel a Csődör platójára. Itt jól felszökik a pulzusom, különösen, mert helyenként térdig is besüppedek a szűz hóba. Elérem az erdős részt, ahol viszont hónak csak hűlt helye maradt. Hasonlóan a fennsíkhoz, ahol a barna, őszi száraz fű dominál.

A látvány, amiért jöttem, magasztos és delejes. Ragyog a hóval tarkított Schneeberg keleti hegyvonulata. Egészen közelről teljes egészében belátható. Bár már nem először járok itt, valahányszor elbűvöl.

Előbukkan az amiért ide érdemes jönni…

Visszapillantásban a Großer Sattel, mögötte a Niederer Hengst (Alacsony Csődör) fenyvesekkel borított csúcsa.

A platón gyakorlatilag szélcsend honol. Nagyszerű! De hol van a fára szegezett kis fakereszt, ami a csúcsot hivatott jelezni? Ejha, nem találom. Visszamegyek, keresem, de nincs sehol. A zord szelek netán letépték? Kár!

Egy száraz részen néhány szikla kínáltatja magát pihenésre. A nap kellemesen ragyog. Letelepszem és száraz gúnyát cserélek. A kaptatókon, mint általában mindig, loncsra izzadom magam. Nem sietek. Iszom és falatozok. Ezek és az ehhez hasonló a percek a túráim csúcspontjai, már amennyiben az égiek kegyesek hozzám. És ma minden tekintetben a kedvemben járnak.

A látvány, miközben falatozom…

Félórás déli pihenőm után egy más erdészeti úton szállok alá. Eredetileg úgy gondoltam, hogy meglelem a Hengst délnyugati sarkában levő meredek ösvényt, ami lejjebb egy napsütötte, széltől óvott padhoz vezet. Mivel a tízóraimat idefenn sikerült a legnagyobb élvezettel megejtenem, már nincs szükségem erre a rezerva megoldásra. Különben is, az a lejáró árnyékban van, az erdészeti úton meg továbbra is élvezhetem a napsütést (lenti képek).

Lefelé baktatva. A kép bal felső sarkában a Stuhleck, néhány napja jártam ott. Szemben a Krummbachstein magasodik.

Pillantás a ködtenger felé

Valahol a Hengsthütte felett érem el a széles, jéggel bevont utat (fenti képek). Itt természetesen kénytelen-kelletlen felveszem a csúszásgátlókat, mert egytelen lépést sem lehet egyébként biztonsággal megtenni.

Újfent egy remekbe sikeredett klasszikus! Minden percét élveztem és bizton mondhatom, itt sem jártam utoljára. Annyi viszont megjegyzendő, hogy a nyár folyamán a hegy platója egy hatalmas legelő és tele van tehenekkel. Ilyenkor jobb nem zavarni a kérődzőket.