Folytatom az előző könyvismertetést. Lassan haladok, de lassan végzek is Stewart Brand könyvével. Csak esténként van időm lapozgatni – de ezzel legalább eleget teszek Paul Hawken a könyv hátoldalán található felszólításának, miszerint ez egy lassú olvasásra szánt könyv. Az író távlatokban gondolkodik, nem lehet, nem is szabad semmit elsietni.

Az Elnyújtott Pillanat Alapítvány tízezer évig működő óracsodája szigorúan lineáris meggondolások szerint épül, mintegy kihangsúlyozva az ember alapvető természetét és egyben antitézist állítva a minden határon túli geometriai haladvány szerinti növekedésnek. Az óra stabilitásának a záloga a gyors és a lassú részek alkotta harmónia. A viszonylag gyorsmozgású ingára épülnek a napok, hónapok, évek, évszázadok,  évezredek ritmusában egyre lassabban haladó, egymás feletti körkörös rétegek. Ebben az értelemben az óra semmiben sem különbözik egyéb más stabil tulajdonságokkal rendelkező rendszertől. A stabil dinamikus rendszerek közös és alapvető tulajdonsága, hogy a rendszer bizonyos részei a környezet gyors változásaira reagál, míg más részei lassúbb, hosszú léptékű változásokat egyenlítenek ki. Például, ha megfigyelünk egy erdőt. A falevelek évről évre lehullnak, majd újra nőnek, az ágak növekedése évekig tart, a törzs és a korona évtizedekig fejlődik, de akár évszázadokig is eltarthat, mire maga az erdő teljes pompájában kifejlődik. Évezredek eltelhetnek aztán, mire az erdő összetétele egyre-másra megváltozik például a rendszeresen visszatérő jégkorszakokhoz alkalmazkodva. Amint csökken a középhőmérséklet, fokozatosan veszik át a terepet a tűlevelűek, míg más melegkedvelő fajták visszahúzódnak. Ezért aztán nagyon sokáig, évezredekig létezhet és élhet az erdő, mindaddig, amíg egy esetleges jégpáncél teljesen be nem borítja.

Így van ez a jól működő szociális rendszerekkel is, és így kellene működnie az egészséges emberi közösségeknek is. A könyv megemlíti Freeman Dyson amerikai fizikus-matematikus megfigyelését az emberi faj fenntartható fejlődéséről és fennmaradásának feltételeiről az őt körülvevő különböző sebességű rendszerek tükrében. Dyson szerint az ember túlélése hat különböző léptékű időzóna együttes függvénye. Túlélni annyit jelent, mint eredményesen fejlődni és versengeni a hat zóna mindegyikében. A túlélés egységei különbözőek az egyes időzónákban. Leggyorsabban az évek peregnek, és itt ezen a szinten maga az egyén a felelős mérce. Az évtizedek időzónájában a túlélést biztosító egység a család. Évszázadokban mérve az időt az alapvető egység a törzs és a nemzet. Évezredek távlatából szemlélődve a túlélés egysége a kultúra. Az év tízezredek időzónájában a faj a túlélés alapvető egysége, míg az ennél is lassúbb eonok távlatából a túlélést ezen a bolygón az élet közössége biztosítja. Az ember és az élővilág, minden rétegben egyaránt végbemenő alkalmazkodás produktuma. Ahhoz, hogy túléljünk, majdnem hárommillió éven át szakadatlanul lojálisnak kellett lennünk (és kellene lennünk még most is) nem csak önmagunkhoz, hanem családunkhoz, törzsünkhöz, nemzetünkhöz, kultúránkhoz, fajunkhoz és az élet közösségéhez ezen a szent bolygón.

Stewart Brand felállítja egy jól működő civilizációról alkotott saját, kissé bizarr, réteges időzóna modelljét is. A leggyorsabban haladó felső réteget nála a szokások, a divat és a művészetek alkotják. Alatta helyezkedik el a kereskedelem majd még mélyebben sokkal lassúbb ütemek szerint járva az infrastruktúra jön. Tovább haladva a komótosabb járású rétegek felé a kormányzás következik, majd a kultúra és a legutólsó és egyben leglassúbb réteget a természet alkotja.

1. Szokások, divat, kultúra 2. Kereskedelem 3. Infrastruktúra 4. Kormányzás 5. Kultúra 6. Természet

Ha minden réteg egészséges, akkor, nem kell semmitől sem tartani, mivel a rendszer megfelelő sebességű részei elnyelik a nemkívánatos rezgésű külső behatásokat, így az egész stabil marad. A ma embere problémái, és feszültségei jelentős része abból ered, hogy a rétegek már nem harmonizálnak egymással, és figyelmünk súlypontjába egyre inkább a gyorsabb mozgású részek kerültek. Közben feláldozzuk a mélyebben fekvő, működésüket hosszabb időskálán kifejtő rétegeket. Nagyon fontos cégünk negyedéves kimutatása és persze az évzáró jelentés. Még a választások négy-ötéves ritmusával is elboldogulunk, de szinte vakok vagyunk, a sokkal lassúbb környezeti változásokat illetően.

Így válik az élővilág, a flóra, fauna, az erdők és a természet egésze, szinte észrevétlenül a kereskedelem és a falánk totalitárius mezőgazdaság áldozatává. Egy felszíni, viszonylag gyors folyású réteg, felfalja rövidtávú sikerek érdekében (lásd gazdasági növekedés) a hosszú távú stabilitást biztosító mélyebb rétegek gyökereit.

Figyeljük csak meg, mit jelent számunkra, a gyorsan élő ma embere számára a „most” avagy a „jelen” szó, mely az idő azon részét jelöli, amelyben aktuális tevékenységünket kifejtjük. A legtöbb ember számára ez a folyó hét, a mostani hónap, avagy legfeljebb a jelen kalendáriumi év. Ezen túlmenően már csak múltról, vagy a jövőről beszélünk. Ezzel szemben sok észak amerikai indián törzsnél és érdekes módon Ausztrália őslakosainál is megfigyelték, hogy a jelen képzete hét generációt jelent visszamenőleg a múltba és ugyancsak hét generációt a jövőben. Ez durván plusz mínusz 175 éves távlat az idővonalon.

A mostra és az azonnalra összpontosított figyelmünkben sokaknál jelentős változást eredményezett az amerikai Apolló program, melynek köszönhetően 1969-ben először csodálhattuk meg Földünk színes felvételeit a világűrből szemlélve. Lásd például a Holdon készült Földfelkeltét. Lenyűgözött minket bolygónk lélegzetelállító szépsége, és törékenysége. Sokak véleménye szerint ez adta a végső lökést a környezetvédő mozgalmak megszületésének. Az első Föld Napja 1970. április 22-én volt.

A Hosszú Most Alapítvány az utolsó előtti rétegbe, a kultúra szférájába helyezi önmagát, ott fejti ki tevékenységét. Tízezer éve létezik kultúránk. A Long Now órája még egyszer ennyi ideig tervezi fenntartani önmagát és intő üzenetét eljuttatni a jövő civilizációjának.