4 Responses to Crude – Olaj

1. Mohari András szerint:

   2009-11-24 - 09:59

   A gyakoribb bejegyzésekből ítélve már jobban lehetsz. Legalábbis remélem…Nem tudom, Michael Ruppert neve mond-e valamit, de érdemes lehet figyelni a vele készült Collapse című dokumentumfilmre is. Íme egy cikk: http://movie-critics.ew.com/2009/09/16/toronto-collapse/

   Válasz
2. Stefan szerint:

   2009-11-29 - 21:17

   A filmröl (Collpase) az a német mondás jutott eszembe hogy "lieber ein Ende mit Schrecken als Schrecken ohne Ende" azaz inkább jöjjön hirtelen a borzalmas vég mint állandóan rettegésben élni. Vajon mi a jobb tehát? A "jótékony" struccpolitika vagy a szorongás, miután tenni ellene (Collapse) semmit az ég világon nem lehet…YouTube találatok:http://www.npr.org/templates/story/story.php?storyId=120064790 http://www.youtube.com/watch?v=kiv56zu8lSU

   Válasz
3. Mohari András szerint:

   2009-11-30 - 09:30

   Fejet félve homokba dugni könnyű. Szorongva lesni, vajon homokvihar jön-e: nehezebb. De a legnehezebb – és legjobb – az lehet, ha az ember a vihar árnyékában is nyitott szemmel élni-élvezni tudja a mai napot. (Csak ki az, aki idáig el tud jutni?)

   Válasz
4. Stefan szerint:

   2009-12-01 - 21:48

   Igen ez fején talája a szöget: "vihar árnyékában is nyitott szemmel élni-élvezni". Úgysem tudjuk mikor és föleg, hogy vajon milyen formában tör ránk majd a vész. Hirtelen jöne-e avagy lassú és fájdalmas tengödés elözi meg? Harcolnunk kell-e majd puszta létünkért avagy szinte észrevétlenül csúszunk le a lejtön? Egy év, két év, netán húsz, negyven, ötven is eltelik-e még ilyen vagy olyan felemás majdnem normalitást mímelve. Senki meg nem mondhatja. Pont olyan ez mint a halál. Mindeki tudja, egyszer biztosan becsönget, de sejtelmünk sincs mikor kel föl az utólsó napunk…

   Válasz