Ostobák kora


 

Elhatároztam, hogy egy ideig, mellőzöm a magasröptű világmegváltással kapcsolatos témákat és gondolatmeneteket, mivel teljesen felesleges időpocsékolás. A kutyák ugyanis csak csaholnak a karaván meg egyszerűen rájuk sem hederítve vonul tovább. Erre most idehull az ölembe az Age of Stupid (az Ostobaság kora) című angol dokumentumfilm. Megnézem és való igaz, az említett karavánról szól, meg a néhány vacak kis pincsiről. Elhangzik az is, hogy elsősorban és valószínűleg nem is a világot kéne nekünk megmenteni, hanem elsősorban önmagunkkal elszámolni. Értsd az emberiség, mint olyan, saját magával. Mi vagyunk ugyanis a probléma! Tulajdonképpen minden probléma mi vagyunk! Erre utalt már Jonas E. Salk, a gyermekbénulás elleni oltás feltalálója is, mikor ezt mondta:

Ha minden rovar eltűnne a föld színéről, 50 éven belül minden élet elpusztulna a Földön. Ha minden ember eltűnne a föld színéről, 50 éven belül minden életforma felvirágozna.”

Sajnos nem tudni, hogy az értelmetlen (l’art pour l’art) pusztítás iránti előszeretetünk genetikai adottságot takar-e, avagy csupán egy elferdült pszichés állapot manifesztációjáról van szó? Lehet egy mélyen belénk ültetett ősi tulajdonság tesz minket képtelenné az azonnali akció-reakció elvén túlmenő hosszú távú folyamatok eredményeinek az észrevételére? Azaz lehet fajunk kiirthatatlan alapvető tulajdonsága a holisztikus vizsgálódásra való teljes képtelenség és ez automatikusan azt is jelentené, hogy egy új, értelmesebb fajnak kell megszületnie és átvennie tőlünk a stafétabotot?

Ám az is lehet, hogy ez az abszurd pszichés állapot csak egy domináns kultúra jellemzője, mely a véletlenek földtörténeti összhatása következtében olyan eredményesen tarolja le maga körül az élőt, mint egy sáskahad a pillanatokkal korábban még dúsan zöldellő mezőt. Ebben az esetben, meglehet, amikor a sáskahad már felzabált minden, az emberi faj még nyomokban jelenlévő, genetikailag tiszta ágai újra felemelkednek.

Magasztos világmegváltás és a klímaváltozás elleni küzdelem helyett mindenekelőtt arra a kérdésre kéne választ keresnünk, hogy kik vagyunk és mit is akarunk ezen a Földön? Képesek vagyunk-e az önkritikus szembenézésre? Szerintem sajnos nem nagyon. Nézzük csak meg egyetlen példának okáért, miféle zavaros alapokra épül a domináns nyugati, keresztényi civilizáció szellemisége. Az abszurd felszólításra például, hogy az ember hajtsa rabigájába a természetet, uralkodjon rajta, szaporodjon és sokasodjon, töltse be az egész Földet (Mózes I,1:28 illetve Mózes I,9:1); miközben akiknek van, annak adassék, akinek nincs, az vessze el azt a maradékot is, amije még maradt (Máté 25:29). A sáskává válás a szélesebb értelemben vett kannibalizmus alapszabályai tehát lefektettek és ez a kultúra szóról szóra végre is hajtotta a hipnotikus parancsot, illetve éppen az utolsó simításokat végzi. Tehát miről is beszélünk?

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s