Hiába olvadoztunk, odafenn, például a Türnitzi-Alpokban még rengeteg a januárban hullott hó. Ez a szerencsétlen útjelző tábla itt, ni, szemlélteti tán a legjobban, hogy mennyi is az a sok. Hát ennyi
Szóval, maradok ismét az Annaberg és Türnitz városkák fémjelezte térségben. Most indokolhatnám ezt, úgy is, hogy a vidék csodás panorámája teljesen elragadott. Ami igaz is. De meglehet csak egy újabb csúcsot akarok begyűjteni. Tudniillik a Tirolerkogel a Türnitzi-Alpok legmagasabb kiemelkedése után a második legmagasabbat, a Hennestecket.
 |
 |
|
|
|
A Hennseteck tulajdonképpen egy síelők hadától hangos hegy. Már amikor szezonja van. Most pedig van. A dolog szépsége, hogy a túrát mégis meg lehet ejteni a természet csendes ölén. Különösen az után, hogy az Annaberget leépítették (ami szerintem stratégiai hiba volt).
Tudniillik az Annaberg síterep két részből állt. A Pfarrboden pályáiból és a Reidl hosszabb lesiklóiból. Nos, az idén a Pfarrboden a múlté. A lifteket eltávolították. Csak az egykori pályák fehérlenek még, gondolom mindaddig, amíg a természet át nem veszi a teljes parancsnokságot. A sítúrázók és magányt kereső hótalpasok örömére.
A túrám ugyanis a valamikori Pfarrboden aréna egyes számmal jelölt parkolójából indul. Hótalpaimat az autóban hagyom. Az olvadásokkal vegyített fagyok tömör hórétege jól megbír, bár helyenként be-beszakadok, de olyankor alaposan. Igyekszem tehát az előttem hótalpak szántotta kérges nyomokba lépegetni. Szebb napokat is megélt piros pálya tüdőköptető meredekségét magam mögött hagyva felérek a Reidl síterepre.
A továbbiakban követem a hol pirossal, hol meg kékkel jelölt turistautat. A csend és magány tökéletes. Csak két sítúrázó előz meg. Derekas tempót diktálnak. Még hátizsákjuk sincs, gondolom helybéliek, kiszaladtak egy körre a reggeli után, vagy előtt.
Elhaladok a Waldbauer bezárt uzsonnázó mellett, majd a Fehér Kereszt (Weißes Kreuz) után balra fordul az út, fel a Hennesteck gerincére. Egyre meredekebben kaptatok. Helyenként vékony porhó réteg borítja a több hete jegesedő részeket. Jó érzés tudni, hogy ha a szükség megkívánná, a hátizsákom mélyén ott lapulnak a könnyű hágóvasak.
A Hennesteck csúcsa kissé eldugva, kiesik a jelzett turistaútból, így hát improvizálok. Követném a GPS-en meghúzott képzeletbeli vonalam, de az egy mély árokba vinne. Maradok hát, kissé jobbra tartva, egy frissen húzott sítalppár nyomában, ami valóban elvezet az eldugott csúcskereszthez (fenti kép). A sítúrások a hegy északi oldalán csusszannak le. Következő célom viszont a nyugati irányban található Anna-Alm. Muszáj tehát meglelnem a rendes turistaút vonalát magamnak. Fenyőfák között lavírozva, érintetlen hótakarót bontva, egy érdekes feladat. Némi útkeresés után gond nélkül visszatalálok a továbbiakban követendő ösvényre.
Egy tisztáson át jutok el a sífelvonók hegyi állomásához és a tőszomszédságukban fellelhető Anna-Almhoz. Itt nagy a sürgés-forgás. Naná! A menedékház is színültig tele. Erősen gondolkodom is, hogy azonnal folytatom utam, de aztán mégis betérek. Bár ne tettem volna. A pultnál állva elfogyasztom életem legszörnyűbb lencsefőzelékét. Illetve hát csak a felét, mert éhség ide, korgó gyomor oda, többet nem vesz be a gyomrom. Ha direkt valami szörnyűséget kellett volna főznöm, sem tudtam volna lepipálni ezt a konglomerátumot. Remélem nem lesz tőle semmi bajom.
Menekülök is tehát az Anna-Almról. Szerencsére csodás látvány feledteti az iménti kulináris ürömöket. Az Ötscher és a Gemeindealpe. Fantasztikus! Északról kerülöm tehát meg a Hennsestecket, majd egy nagy kanyart leírva délnek, majd délkeletnek fordul a turistaút. Közben egyre hosszabb időre kukucskál ki a nap. Mire a Reidl síterep aljára érek, már folyamatosan ragyog az égről.
Nekem még egy akadályt kell leküzdenem. A Reidl IV sílift mentén felkaptatok a reggel követett turistaút szintjére, majd ez elárvult, de még jó vastag hóréteggel borított sípályán ereszkedem vissza a kiindulópontba.
Sztefano-Space 