Elkerülhetetlen volt az igényeket valamelyest megemelni. Különös tekintettel az elmúlt hetek kellemes túráira. De miként lehet több mint 1000 m szintemelkedést úgy begyűjteni, hogy közben elkerüljük a nedves, nehéz hó gyötörte erdőhatár fölötti régiókat? Nos, lehet! Például, 1100m alatti kaptatók és ereszkedők sűrűn egymásba fonódó láncolatával.

A táv (Araburg, Reingupf, Kieneck, Bettelmannkreuz, Kiencekgraben, Mariental, Araburg) 20.6 km, 1178 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra alatt (pontosan 6:52)

A tavasz imígyen köszöntésére Sanyi személyében partnerem is akad. Araburg felől, kívánjuk megközelíteni a Kienecket, majd egy nagy kerülővel a Marientalon át visszaérkezni. Az útvonal egyes szakaszai számomra már ismertek, mások, főleg a visszafelé vezető út nagyrésze, még teljesen új.

8:15-kor rajtolunk az Araburg vára alatti parkolóból. A várat csak kívülről pislantjuk meg, mert bizony elég hosszú út áll még előttünk. Az időjárás tökéletes. Induláskor még friss a levegő, a kaptatókon némi szellő fogad, de a nap langymeleg sugarai mindvégig jól érezehetőek. Az elsődleges célunkig (Edelweißhütte/Kieneck) betervezett több mint három órás utat, jó tempóban 2:55 alatt teljesítjük és 11:10-kor már asztalhoz is ülhetünk a menedékház déli napsütötte teraszán.

Alig végzünk az ebéddel, nagy meglepetésemre Robert Rosenkranz és csapzott csapata érkezik. Robert mindjárt megismer, pedig már régen találkoztunk és meg is invitál egy újabb közös kalandra, aminek kimondhatatlanul örülök. Remélem, majd hamarosan beszámolhatok róla.

Déli pihenőnk alig nyúlik 25 percnél hosszabbra. 11:35-kor már az Unterberg felé vezető úton ereszkedünk, majd lihegünk felfelé, mígnem a Bettelmannkreznál kötünk ki. Itt éles jobbraáttal ráfordulunk egy széles erdészeti útra. Néhány lépés után keresgélnünk kell a térképen berajzolt, balra tartó leágazást a völgybe. Mint kiderül, ez egy térdízületet nem kifejezetten kímélő meredek szakaszok füzére.

A tervezéskor kicsit tartottam tőle, hogy majd a völgyben vezető hosszú út unalmas és egyhangú lesz. Szerencsére ennek ellentmond a Kienecktal szépsége. A völgy alján sebesen csobogó tisztavizű patakból megmerítjük üres kulacsainkat majd további néhány perces bandukolás után befordulunk a Marientalba (13:40).

Az út, lassan de biztosan emelkedik. Először csak észrevétlenül, majd egyre jobban bekeményít. Levegő után sebesen kapkodva érkezünk vissza az Araberg alá (14:40), majd az Araburg alatt elmasírozva, kellemesen kifáradva érkezünk vissza a kiindulópontba (15:07).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.