Egy jól ismert hegy, jól ismert ösvények. Egyszerűen csak napfényre, csendre, a természet gyógyító józanságára vágyom. Eltűnni, elmenekülni, ha csak néhány órára is a napi monoton rendszerességgel dübörgő agymosás-őrület elől. Mikor lesz ennek vége? De most szerencsére nem kell vele foglalkoznom. Nem sejthettem, milyen boldog voltam, amikor még csak természetjárásról pötyögtettem.

A megtett táv (Schneedörfl, Mariensteig, Eng, Mitterberggraben, Knofeleben, Krummbachstein, Krummbachwiese, Mitterberggraben, Eng, Schneedörfl) kb. 16 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 5:50 óra (nettó 4:50 óra)

A napok egyre rövidebbek, de nem sietek. Ha netán rám is sötétedne, könnyen letalálok a hegyről. Az útvonalakat variaálhatom kedvem szerint. Ha sietősre venném, akkor egy szimpla, gyors oda-vissza legfeljebb 4 óra alatt megejthető. Az egyszerű variánson túl akár négy különböző körút közül válogathatok. Most próbálkozom egy olyannal, melybe eleddig még nem bejárt, jelöletlen ösvényeket, erdészeti utakat is belekomponálok.

Zúzmarás fák az Engben, de feljebb, a ködön át már dereng a napsütés

8:50-kor rajtolok Schnedörfl (nem összekeverendő Schneebergdörfllel) turistáknak szánt kicsiny parkolójából (legfeljebb 7-8 autónak van itt hely). 9:05-kor már a Mariensteigen (A ferrata) kaptatok felfelé az Eng szorosban (melynek jelentés valóba szoros). Érkezem a facsúsztatóhoz (fenti kép), mely az eredeti alapján készült utánzat.

A csúszda sajnos egyre rosszabb állapotban van. Sziklaomlás rapityára törte egy részét. A nyáron, itt jártunkkor még sértetlen volt, tehát nem is olyan rég zúdulhattak alá az ott heverő sziklák. A csúszda melletti kis házikót is lebontották (ahol tudniillik a facsúsztatás történetét mesélte egy plakát). Feltethetően, a sziklaomlás azt is telibe találta. Kérdéses, hogy mennyire biztonságos még ez a szoros? Tekintgetek felfelé, de nem látom a helyét, honnan rugaszkodott el a kőlavina. A sziklák méreteiből következtetve, hegymászó-sisak nem védene meg.

Nos, gyorsan húzom innen a csíkot. Az Eng szorosból balra ráfordulok a Mitterberggrabenben vezető útra, de itt nem követem végig a jelzett ösvényt, hanem maradok az árok alján. Ez a variáns szerényebb mint a hivatalosan kijelölt. Egy erdészeti útba torkollik, melynek felfelé vezető ágán érkezem a platóra (Knofeleben) és a jelenleg sajnos már téli álmát durmoló vendégházhoz (10:20). Rendesen legalább szilveszterig nyitva szokott lenni. Kár érte! Milyen jó volt annak idején Cirmivel, teljesen kifacsarva ide betérni.

Folytatom tehát megállás nélkül fel a csúcsra. Útközben található egy fapaddal ellátott sziklaszirt, mélyről egy lapályba vezet meredeken lefelé az ösvény. Nos, száraz viszonyok esetén, alig-alig, ha egyáltalán okoz gondot. Most sajnos igen, tudniillik a korábban erre elhaladó turisták kemény jéggé döngölték a havat. A szakasz fák árnyékában búslakodik, így tehát a nap nem képes eltüntetni a lefagyásokat. Na, de nem ér meglepetés, mert odafenn a szirten, a padon, szépen felhúzom a szpájkokat és teljes biztonsággal leereszkedem. E segédeszközeim nélkül ugyancsak gondban lettem volna. Nem is tudom, lehet itt akár visszafordulás lett volna a vége…

A Krummbachstein csúcsa arról a bizonyos paddal ellátott szirtről nézve

A távolban a Rax

Az utólsó méterek, itt lehet kezet emelni a sziklára

Később aztán kénytelen vagyok levetni a szpájkokat, mert a szikla száraz, a nap melengető ereje itt jó munkát végzett. 11:15-kor vagyok a keresztnél (fenti kép), azaz indulástól számítva bruttó durván két és félóra elteltével. Tétovázok, ereszekdjem-é vissza ugyanazon az úton (a leggyorsabb alternatíva), avagy menjek tovább Alpleck felé (ahogy beterveztem). Van idoma bővem, jöjjön tehát a részleges körút.

Szemben a pompázatos Schneeberg

Ama remek kis uzsannahely

Óvatos ereszkedés jön az Alpenfreunde-Hütte előttid térségbe (fagyott részek miatt). A kunyhó déli oldalán egy pad és egy asztalka hívogat megejteni déli elemózsiámat. Áldott legyen keze munkája annak, aki ezt ide berendezte. Gyönyörű, napsütötte hely. Ideális pihenő hely (fenti képek).

A Krummbachmezön át…

Itt is van egy pad, asztallal. Alternatív uzsonnázóhely. Remek!

11:40-kor kerekedem fel újra. Az út törpefenyők közt, tömör, sikamlós hórétegen vezet. Megmegy szpájkok nélkül, de jól oda kell figyelni. Lefelé aztán gyérülnek a veszélyes hómezők. 12:30-ra kiérek a széles napsütésnek örvendő erdészeti útra (fenti kép), mely visszafelé, Knofelebenre vinne. Hacsak nem térnék le egy jelöletlen, régi, benőtt kocsiútra, mely visszavisz a Mitterberggrabenbe. Az árok javarészt sajnos árnyékban, de később a Mariensteigen ismét ragyoghat rám a napocska. Szép, nem túl megerőltető túra. Jólesett.