Képeslapra illő pazar időben indulunk Angikával a Sonnwendsteinre. A legutóbbi látogatásunkkal ellentétben, most ellenkező irányban, a Hirschenkogel felé szeretnénk majd alácsordogálni. A nap bár ragyog, de kánikuláról szerencsére egyelőre nincs szó.

A megtett táv (Maria Schutz, Gebirgsjägersteig, Sonnwendstein, Pollershütte, Erzkogel, Dürriegel, Enzianhütte, Maria Schutz) 13.6 km, 880 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 5:10 óra)

Ismét csak a Hegyivadászok-ösvényén kaptatunk fel a hegy ormára, ahol egy kilátóból az egyik legszebb panoráma tárul Alsó-Ausztria hegyvidéke felé. Odafenn, a magaslatokon és platókon ugyan még fehérlik némi hó, de csak emlékeztetőnek, hogy vége a télnek. Csúcsélmény után betérünk a Pollershüttebe, majd déli pihenőnk elteltével az Erzkogel bevétele következik a maga csalogatóan, hatalmas keresztjével.

Az út természetes folytatása a Dürriegelen át, egy szép, füves hegygerincen (lenti képek), festői kilátással a Semmeringre és átellenben a Stuhleckra. Érkezünk egy hármas útelágazásba, ahol jobbra visszafelé mehetnénk az Almsteig felé, balra fel a Hirschenkogelre illetve egyenesen tovább széles erdészeti úton alászállva. Angika ez utóbbit választja, mondván elég volt mára a felfelé szökellésekből.

Az erdészeti út elvisz az Enzianhütteig, ahol ismét egy kissé meredekre sikeredett ösvényen, az Erzherzog Johann-Steigen szállunk a jelenleg éppen üres víztározó partjára (fenti képen). Innen még vagy másfél óra vissza Maria Schutz. Az út szép, árnyékos erdőn át vezet különösebb akadályok nélkül.