A remekebbnél remekebb, túrákra alkalmas, augusztusi hetek ellenére sem tudok új kalandokról beszámolni. Ha ilyen uborkaszezonra emlékeztető rés a jövőben is megtörténik, és vélhetően egyre gyakrabban lesz így, annak általában két, sőt, akár három különféle oka is lehet. Az első, hogy rám jár a rúd, gyengélkedem, ágynak dőltem, csak lassan lábalok ki egy-egy gödörből. A másik ok abban leledzik, hogy olyan útvonalakon járok, amikről már többször is, beszámoltam (pl. Kienek, Unterberg, Lindkogel, Anninger, Knofeleben, Kahlenberg, Mandling, stb.). Nem érdemes tehát a sorozatot unalmas ismétlésekkel gyarapítgatni. Inkább a mostra és a jelenre összpontosítok, és nem azon gondolkodom, mit és hogyan fogalmazzak majd a beszámolóban. De lehet mindkettő vegyüléke is, és lassú lábadozásom csak valami gyengédebb, jól ismert, jól kiszámítható kirándulással kezdem. A harmadik pedig, hogy egyszerűen csak biciklit nyergelek, ha az idő és a kedv ezt megengedi.