Angikával folytatjuk az ismerkedést a Hohe Wand kínálta turisztikai attrakciókkal (tán az ötödik alkalommal). Ma langyos kis séta helyett Angika eltökélt szándéka, a gyakran emlegetett, és tehát hallásból már jól ismert Springlessteig megízlelése. Hát akkor legyen kívánsága szerint. Felfelé menetben Springlessteig, lefelére pedig a még nekem is újdonságnak számító Grafenbergweg van tehát betervezve.

Grünbach am Schneeberg a Hohe Wand felől nézve

A mgetett táv (Segen Gottes Parkplatz [GPS: 47.807967, 15.9879], Seiser Toni, Wandfußsteig, Springlessteig, Hubertushaus, Ewiger Friede Kreuz, Eicherthütte, Grafenbergweg, Segen Gottes Parkplatz) cirka 8 km, 450 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 2:45 óra)

Kiindulópontunk a Segen Gottes (Isten Áldása) elnevezésű parkoló. Nem tudni mi inspirálta ezt a szép nevet. Lehet megáldatik mindenki, aki innen indul egy-egy túrára. Hát legyen, meg aztán nem is árt ilyesmi, mert kicsit izgulok, hogy miként fognak ízleni Angikának a jó fűszeres kis szakaszok. Zöldfülű ferratázós korszakomban, rengeteget tapostam a Springlessteiget, főleg a Steirerspur miatt, később a Wildenauerról meg a Gebirgsvereinről lejövetben.

Először szépen elsétálunk a Hohe Wand déli falai alatt (fenti képek). Útközben érintjük az idén újra nyitott Seiser Toni vendéglőt, ahová még most korai lenne betérni. A vendéglő mögött aztán a kusza úthálózatból, kiválasztunk egyet, mely a kékkel jelölt Wandfußsteig felé visz. A falak felől jövő hangzavar arra enged következtetni, hogy ma, nagy lehet a tolongás a Gebirgsvereinsteigen.

Elérjük a Springlessteig beszállóját. Az ösvény felfelé kunkorodó hajlásszöge jól sugallja, azt ami jönni fog. Érdekes tapasztalat, most, így Angika szemszögéből vizsgálgatni a körülményeket és a dolgok mibenlétét. Azelőtt eszembe nem ötlött volna emilyen „egyéb” szempontok szerint „látni” a turistaút zegét-zugát. Na, de rendre elindulunk és bizony nekem van görcsben a gyomrom, merthogy most mind testben, mind pedig lélekben is, mindent úgy érzékelek mint Angika.

Eleinte még hasznosak a túrabotok, de később aztán már inkább kézzel érdemes csak kapaszkodni. Főleg az egyetlen vaslétra után már folyamatos a kihúzott drótkötél biztosítás, helyenként az ösvény mindkét oldalán. Gyakorlatilag megmegy minden simán, az akarat és a teljes elszántság megoldanak mindent (fenti képek).

Cirka háromnegyed óra alatt végzünk is a Springlessteiggel, A platón fogad minket a Hubertushaus, ahol rendre megtartjuk déli pihenőnket és megünnepeljük Angika teljesítményét. A továbbiakban az Eicherthütte felé vesszük az irányt. Útközben rácsodálkozom egy a háborúban veszett hősöknek állított keresztre (Ewiger Friede Kreuz, lenti képen), amit még eddig jómagam sem regisztráltam.

Egy telefotó a Geländehütte szirtje felé, a Schneeberggel a háttérben

Az Eicherthütte mögött aztán rátérünk a Grafenbergwegre, ami a Springlessteig viszonylatában jóval egyszerűbb turistaút (fenti képeken), bár a talpunk alatt minduntalan alattomosan meglóduló görgetegek miatt, a fokozott odafigyelés itt is kötelező.

A Große Kanzel szirtje, ami közvetlenül az Eicherthütte alatt található

Miután közismert, hogy a Springlessteignek már az évek során több áldozata is volt, semmiképpen sem szabad alábecsülni. Lefelé menetben inkább csak tapasztalt ferratázóknak ajánlanám, cepreknek akadnak egyszerűbb lejövetelek is, mint az imént említett Grafenbergweg.