Pompás dolgokat művel a tavasz az egyébként nem kifejezetten attraktív domboldalakkal, állapítjuk meg Angikával vasárnapi túránk során. Tudniillik egyik ámulatunkból esünk a másikba a föld rejtett rétegéiből most hirtelen előtörő színpompás mezei virágoktól. Pedig csak kunyhó-nézőben vagyunk a Parapluie-hegy északkelit részén, tudniillik ott, ahol még nem jártunk, bár korábbi hegyi biciklizéseim során volt már futó szerencsém a vidékhez.
![]()
Adonisröschen, Adonis vernalis, avagy tavaszi hérics
Szeles és napsütésben sem éppen bővelkedő időjárást ígérnek a felhőjóslásban jártas kisokos portálok, ezért az eredetileg betervezett, de huzatnak jobban kitett Hohe Wandot elkerüljük. Helyette a Bécsi-erdő még így kettesben fel nem derített gyengéd szegletét vesszük sorra. Annál is inkább, mert egy viszonylag rövid kör mentén négy különféle vendégház is bekukkantásra csalogat, és akkor az ötödiket, amit már jól ismerünk (Höllensteinhaus), kihagyjuk a füzérből. Az ilyen sűrű kunyhóláncolat egészen rendhagyó, és arra utal, hogy a kirándulóhegy a látogatók nagy becsében áll. Ez nem is csoda, hisz a főváros legtávolabbi szegletétöl sincs 20-30 percnyi autóútnál távolabb.
![]()
Közönséges ibolya, avagy Viole
![]()
Küchenschelle vagy Kuhschelle, Pulsatilla vulgaris, azaz kökörcsin
A Perchtoldsdorfer Heide alatti parkolóból indulunk, és még szerencsénk van, hogy találunk helyet, mert bizony egy órával később itt, már majd egy tűt sem lehet leejteni. Első célunk a Sörházhegy (igen van ilyen), azaz a Bierhäuslberg a maga szörnyűségesen magas 488 méterével. Sajnos sört nem mérnek sem a csúcsán, sem pedig a tövében, így hát muszáj tovább állnunk az első útba eső Hütte, a Ferenc-Ferdinándház felé. Korai még betérni, de megjegyezzük magunknak, egy esetleges jövendő alkalomra.
![]()
Leberblümchen, Hepatica nobilis, avagy nemes májvirág
![]()
A Parapluie-hegy kinevezett csúcsán
![]()
Pillantás odafenntről Kaltenleutgeben felé
Ezután egy jelöletlen, de jól követhető csapáson folytatjuk a Pararpluie-hegy azonos nevű, 561 méteres csúcsára. Még egy szép kis keresztet is kapunk ajándékba (lásd fenti képeken), amit így fényképen elvihetünk. Le a hegyről, majd újra fel a Hinterer Föhrenberg 581 méteres kiemelkedésére. Itt található a második kunyhónk, a Kammersteinhütte, mellette egy kilátó a Josefswarte.
A Kammersteinhütte a Josefswarteval
Mivel még a gyomrunkban nem kongattak delet, egy jó meredek csapáson alászállunk, hogy megháztűznézzük a harmadik kunyhót, a Teufelsteinhüttet, ami természetesen a Teufelsteinen (546m) helyezkedik el (lenti képek). Sajnos nem nyeri el szimpátiánkat, meg aztán szabad hely sincs a beltérben, odakünn meg még ugyancsak friss az idő.
Visszaereszkedünk tehát a fő-turistaútra, majd egy enyhébb alternatív-emelkedőn visszakanyarodunk a Kammersteinhüttebe (lenti képeken) ahol megejtjük megszolgált déli pihenőnket. Az elméletünk úgy szólt, hogy ott valószínüleg lesz hely, mivel a négy kínálatból ez a ház a legnehezebben elérhető, mert a legmagasabban fekszik és valamelyest távolabb is van a fő csapásvonaltól. A gyakorlat aztán pontról-pontra igazolja az elméletet, odabenn valóban van elég üres hely.
Délebédünk után immár nem marad más hátra, mint még megszemrevételezni a negyedik kunyhót is, a Salzstanglwirtet (azaz a Sósperecgazdát). Miután felmértük a ház adottságait (lenti képen) es lehetőségeit, megkezdjük az ereszkedést a vadregényes Kardinalgrabenban.
Az árok (fenti képeken) Perchtoldsdorf nyugati oldalán lyukad ki, de még elég távol a reggeli kiindulópontunktól. Egy rövid emelkedőn át, észak felé visz az utunk, majd kusza utak hálóján kiigazodva, kellemes gyaloglással, most ébredő erdők alján, a Kleine Heiden át, megcsodálva a mező virágpompáját, érkezünk vissza oda, ahonnan elindultunk.
Délutánra az ég is kiderül, a napocska kék égről vidáman osztogatja idáig fukaron mért erejét. Szép és érdemes kis kirándulás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.