Kieneckre mentemről már csak hébe-hóba számolok be, már amennyiben van miről. Az útvonal megválasztásában figyelembe veszem az Atz-tanya körül, magányosan kóborló, nagydarab házőrzővel kapcsolatban korábban szerzett tapasztalataimat. Tudniillik mikoris elállta a kijelölt utamat, ami a Mareschsteig felé vitt volna. Nem tudom van-e még őkelme, mert immár annak is három éve, de inkább elkerülöm a tájékát és egy jelöletlen bevezetőn, erdészeti utak szerpentines kaptatóin át érem el ezt a Mareschnek nevezett ösvényt. Elvileg még lenne a nyújtott verzió a Geißruckon át, de az most nem vonz.

A megtett táv Thal község széléről, illetve az Atzbach patak mentéről indulva [GPS: 47.933383, 15.898817] cirka 13.5 km, 680 m szintemelkedés bruttó 4:20 óra, nettó 3:30 óra

Eleinte még ugyancsak borongós az ég (fenti képek), de hova-tovább, annál gyakrabban süt fel a nap. Így sikerül néhány szép fotót is lőnöm. Mindazonáltal kánikuláról nemigen lehet beszélni.

Az Enzianhütte–kunyhó nyitva. Mivel felfelé menetben alaposan a lovak közé csaptam, loncsra izzadva térhetek be. Odakünn a teraszon még túl friss lenne az üldögélés, így aztán inkább a belteret részesítem előnyben. Csak 10 fokot mutat a hőmérő, mondja megértően a gazdasszony.

A gazda a még garmadába rendezett petúniák körül sürgölődik, kérdem miért nem teszi már ki a ládákat a helyükre? Mondja, hogy már szeretné, de úgy néz ki, hogy a hétvégén esedékes hidegfront akár havat is hozhat újfent. Nehogy megfagyjanak a szépen kibomlott virágok. Na, ez nem kedves hír, mert azt ugyan észrevettem, hogy erős északi szelek fuvolázása jön majd, de hogy idelenn 1100 méteren is még fagyot-havat hozzon, az nem volt a radaromon.

Visszaérkezés ide, a reggeli kindulópontomba