Felemás időben mindig jó szolgálatot tesznek az alacsonyabb magaslatok, például itt a szomszédos Bécsi-erdőben avagy egy picivel odébb, a Gutensteini-Alpokban. Ma napsütésből jósolnak eleget, csak a nyugati szél fog tépni kellemetlenül. Állítólag. Amikor nekiveselkedem Reichentalból, valóban elég huzatos a hangulat és ahogy kaptatok egyre feljebb, a légmozgás lendületei is fokozódnak. Tehát most eltalálták volna? Mármint a felhők járásának állítólagos ismerői.

A megtett táv (Reichental/Miesenbach-Bahnhof [GPS: 47.877583, 16.0052], Hohe Mandling, Pernitz, Großer Kitzberg, Elisabethaussicht, Rudolf Fordinal-Haus, Reichental/Miesenbach-Bahnhof) cirka 15 km, 950 m szintemelkedés bruttó 4:45 óra alatt (nettó 4:00 óra)

Első célom az általam már jól ismert, majdnem ezres, a Hohe Mandling (967m). Valamikor a tetején trónolt a Berndorfer Hütte, de 2007-ben a lángok martaléka lett. Azóta a nyomait is eltakarították. Újraépítése valószínűleg szóba sem jött. Én még létezése korszakában nem jártam a hegyeket, így szerencsém sem lehetett hozzá. De akkor is úgy érzem, kár érte, mert a környék turistaútjai megkívánnák. A Waxeneckhaus jóval odébb található, a völgy túloldalán a Kitzberg alatti Rudolf Fordinalhaus meg afféle szellemvárnak tűnik. Nem lehet pontosan tudni mikor van nyitva, ha egyáltalán. Aki erre tart, jobb ha nem várt meglepetésként éri meg, ha éppen szerencséje van és a kunyhót ébren találja.

A Hohe Mandling tulajdonképpeni teteje egy ágakból eszkabált kereszttel

Ez a kereszt viszont emléket állít a régi Berndorferhüttenek (lásd lenti képeken)

A Hohe Mandlingot cirka 1:15 óra alatt érem el. Felfelé menetben, a szél tirádái miatt, folyamatosan fogy a reményem, hogy a Berndorferhütte helyén (a Hütte egy régi képen fent) található padon költsem el „hamuba sült” pogácsám. Aztán amikor felérek, a legnagyobb csodálkozásomra, egy afféle „majdnem szélcsendbe” botlom bele. Ej, mi a kő tyúkanyó kend?! Miként lehetséges, hogy itt fenn a hegy tetején nyugalmas a légkör, lejjebb meg dudorászik rendesen. De mindegy! Alkalmazkodom az adott körülményekhez és kipakolom a magammal hozottakat, hogy jóízűen elfogyasszak mindent.

Pillantás a Hohe Mandling tetejéről, ott jobbra ama bizonyos pad

Kifejezetten élvezem ezeket a magányos, csodás nyugalmas perceket. Nem sietek tehát. Eltöltök itt egy jó félórát és csak ezután szállok alá, hogy a továbbiakban becserkésszem a völgy átellenes odalán lévő lényegesen alacsonyabb Großer Kitzberget (773m). Ennek a hegynek van egy  771 méteres testvérpárja is, amit ugyanúgy hívnak. Kettejük közül a két méterrel alacsonyabb az érdemesebb, mert szép kilátó nyílik róla észak felé, míg eme elméletileg nagyobbra út sem vezet. Mert nem érdemes, hisz semmiféle attrakcióval nem szolgál.

Annyit még megjegyeznék, hogy 2019-béli itt jártamkor, volt itt a Mandling alatt egy lepusztult régi tanya, aminek mostanra hűlt helye lett. Legalábbis nem találom. A romokat teljesen eltakarították, semmi sem utal arra, hogy ott valaha épületek álltak. De mindegy. A teret visszaadták a természetnek. Ez szép és hasznos dolog.

Ahhoz, hogy felmásszak a Kitzbergre, tiszteletemet kell tennem a forgalmas Pernitzben. Jó hárommnegyed óra alatt érek le a völgybe. Bandukolok egy sort a főút mentén, majd a helybéli benzinkútnál befordulok balra és némi további aszfaltbetyárkodás után megkezdem második kaptatásom. Legutóbbi ittjártamkor elkerültem a hegy legtetejét. Most tehát ezt illene kivasalni. Egy jelöletlen, de jól látható csapáson érem el cirka egy óra alatt a 771 méteres lapos csúcsot (lenti képeken).

A kicsiny zöld csúcskereszt egy fa törzsére van szegezve

Lefelé menetben még kikukkantok az Erzsébet-kilátóhoz, ami egy sziklaszirt ama említett Rudolf Fordinálház tőszomszédságában. Az épület állaga szép, nem úgy fest, mintha sorsára hagyott lenne. Feltételezem, hogy hétvégéken, szép időben csak-csak megjelenik itt a gazda, hogy kinyissa. Késztetést érzek rá, hogy alkalomadtán Angikával kipróbáljuk.

Átellenben a hegy, ahonnan érkeztem, a Hohe Mandling (az Elisabeth-kilátóból nézve)

A vendégház előterében még iszom bőségesen a kulacsomból, hogy aztán végleg alászálljak Reichentalba. Szép nagy és érdemes kör. Szívesen bevállalom majd máskor is. A Kitzbergre vezető kaptató jobban megizzaszt mint a Mandling. Hah! Talán mert egy rövidítést választok dudvákon és susnyáson át, ami átvágja a széles erdészeti út túlontúl is terjeszkedő hajtű-szerpentinjét. Utóbb is, a széllel-riogatások ellenére, remek időt fogtam ki.