Talán az utolsó idei, szép, későnyári túra. Mivelhogy nyakunkon a napéjegyenlőség, és akkor már csillagászati értelemben is ősz lesz. Egyébként meg az időjárás előrejelzések értelmében úgy tűnik, hogy beáll egy jóval hűvösebb rezsim.

A megtett táv a fenti nyomvonal szerint Hinternaßwaldból [GPS: 47.739067, 15.66785] a Großer Sonnleitsteinre cirka 12 km, 920 m szintemelkedés bruttó 5:45 óra alatt (nettó 4:15 óra)

Ezt a kirándulást tulajdonképpen alaposan alábecsültem, de ártatlan vagyok. Tudniillik pontosan tíz éve, 2015-ben tettem a csúcson utoljára tiszteletem, és akkor, mint írtam, egy gyors délelőtti mókáról volt csak szó. Mivelhogy délutánra front érkezését vártam, így kerestem magamnak valami könnyű és gyors prédát. Nahát! Közben persze az a bizonyos 10 év sokat tett. És bevallom, nem pozitív értelemben. A testi-fizikai hanyatlásom szinte tapintható és fokozott óvatosságra int, ami a jövőbeli tervezgetéseket is illeti.

Páratlanul szép idő! Az acélkék égen még bárányfelhőt sem látni.

Akkor 10 éve, majdnem kacagnom kellett a lenti sárga tábla 3:15 órában megadott idő igényében. Nos, a tábla még most is ugyanúgy díszeleg és hirdeti ugyanezt. Most sem veszem túl komolyan. Nem is tudom, gondolom magamban, kinek akarnak ezzel szolgálatot tenni? Mint később kiderül, az olyanoknak például mint én magam. 2015-ben jogos volt a kacaj és a fennhéjázás mindazok felett, akik csak ilyen csigalassúsággal képesek felkapaszkodni a Sonnleitsteinre. Mivelhogy (sage und schreibe) 1:55 óra alatt fenn voltam. Ripsz és ropsz. És meg sem ártott.

Végre elöbukkan a célom, félelmetes

Kezdjük a mostanival. Indulástól számítva még el sem telik egy óra és már bizony érzem, hogy itt valami nálam egyáltalán nem stimmel. Kifulladás érzése gyötör. Beteg lennék? Ha maradok a megkezdett tempómban, akkor hamarosan összerogyok. Ez nem vicc. Muszáj meg-megállnom és lassítanom. Ó igen! Mert ahogy akkor annak idején is írtam „a kaptató ohó, lélegzetelállító”.

Amaißbichl, vagy Ameisbühel de leginkább csak Hangyadomb

Balról végig a Schneealpe sziklái kisérnek

A csúcs alatt egy traverz visz a hegy túlsó oldalára

És íme a Sonnleitstein, de semmi gáz, a csúcsra oldalról szépen fel lehet jutni

Két óra elteltével aztán még nem vagyok sehol. Mi akar ez lenni? A csúcs még oly távoli, akár a csillagok. Majdnem igaza van a lenti, megmosolygott kis útjelző táblának, mert pontosan 2:50 óra után érem el aznapi célomat. Azaz, majdnem egy teljes órával tartott tovább, mint annak idején. És ráadásul meg is kottyant, hogy úgy mondjam. De vigasztal, hogy a papírformánál még így gyorsabb vagyok majdnem fél órával.

PIllantás a Schneeberg felé

Heukuppe és Hangyadomb

Ugye felismered? A Göller!

A távolbana a kép közepén már a Hochscwhab lenne? Balra a jellegzetes Donnerwand 1799m, már ott is jártam

Visszapillatásban az útról a Sonnleitstein sziklás felépítménye

Na, de gyorsan sikerül összeszedem magam. Erőt gyűjtök a csúcson, feldob az ott eltöltött pihenő. Van mit megcsodálnom, páratlan látvány. Érdemes megdolgozni érte. Lefelé egy afféle térdkímélő variáns mentén araszolgatok, úgy, hogy kikerülöm a rendes turistaút fonalát és ahol tehetem, a széles erdészeti utat választom. Szép és tanulságos kaland. Szívesen máskor is.

Visszaérkezés Hinternaßwaldba