Dan Brown ebben a regényében (eredeti címe Origin), szerintem, most valamelyest mellé nyúlt. Értem én, hogy madártávlatból tekintve, a könyv a művi intelligencia kritikája szeretne lenni, alkalmazásának a veszélyeire hívja fel a figyelmet és ezzel nincs is semmi gondom. De miért alkotott erre a témára egy rossz mellékízű materialista kiáltványt? Túl mélyre próbál leásni és olyan sarkalatos világnézeti kérdéseket feszeget, amelyek tárgyalásához az író nem ágyaz meg elég gondosan, nem képes bizonyítani tájékozottságát, hogy ugyanolyan kiválóan ismeri ki magát ebben a témakörben is, mint a művészetek, az építészet és a kultúrtörténet világában. Tudniillik elég olcsó és hibás dolog, hogy eme története logikáját, teljes egészében a darwini evolúcióra épül, miközben a kétes hírű, nem éppen emberbaráti nézeteiről ismert brit miniszterelnöknek hódol (Winston).

Mert egy dolog technikailag izgalmas cselekménysorozatot kitalálni és az elbeszélést kevésbé ismert, érdekes kultúrtörténeti kulisszába illeszteni, más pedig olyan filozófiai kérdéseket feszegetni, melyek évezredek óta nem csak egyszerűen megoldatlanok, hanem áldatlan nézeteltérések és globális konfliktusok melegágyai. Nem azt mondom, hogy nem szabad a témához hozzányúlni, hanem azt, hogy ilyesmit sokkal körültekintőbben, sokkal nagyobb hozzáértéssel és jobb felkészültséggel szabad csak megtenni.

Magam sem tudom eldönteni, hogy Dan Brown, jelen esetben, egyszerűen csak hézagosan mérte volna fel a felvetett kérdések horderejét, avagy előre megfontolt szándékú üzenetről van szó? Hadd világítsam meg mindezt néhány kiragadott ponttal.

Itt van mondjuk a tudomány, amit az író úgy tüntet fel, mint valami objektív és megfellebbezhetetlen kategória, ami teljesen függetlenül kutat az emberiség javára. Valami olyasmi, ami minden kétség felett álló tudás szülője és hordozója és ami minden tekintetben egységes egészet alkot. Ez a sajnálatosan naiv felfogás, az erősen visszamaradottak elképzeléseibe illik csak bele. Mivel az íróról azért ilyesmit állítani nem lehet, csak hüledezve keresem az érveket, hogy vajon kit, vagy kiket akart ilyen primitív szinten vakítani? Az olvasóit? Az elmúlt öt évre visszatekintő, egyszerű elemzés alapján is nyilvánvaló, hogy a tudomány sajnos korrumpált, a hatalmat gyakorló kiváltságosok érdekeit szolgálja. Eközben pedig teljes a zavar annak tekintetében, hogy miként lehet értelmezni az úgynevezett tudomány fejlődését?

A tudományos alapkutatás, különös tekintettel az elméleti fizikára, évtizedek óta egy helyben toporog. Az okok nem csak hogy ismeretlenek, de még magát a kérdést is illetlenség feltenni. Amit mi tudományos előre lépesnek vélünk, az a valóságban inkább csak egy technológiai haladás, mely már meglévő tudományos ismeretekre építi a gyakorlatát. Aki ismeri Cixin Liu trilógiáját a Trisolarist, az most méltán kaphatja fel a fejét. Véletlen hasonlóság? Nagyon érdekes!

Közben a vakvágányra juttatott tudomány még most is, az egy évszázada feltárt babérokon próbál tündökölni. A XX. század 30-as évei óta nincs semmiféle (vagy csak alig) áttörés a fizikai alapkutatásban. Tulajdonképpen majdnem minden, amin most is folyik a rágódás, már nagyon régen ismert. Legyen az a kvantumelmélet (lásd kvantum-komputer), az atomenergia, részecskefizika, félvezetők (chipek), a termodinamikai elvek, az elektromágnesesség és még hosszasan sorolhatnám. A könyv egyik főszereplője egy MI (vagy AI) sem alapkutatásból származó áttörés, hanem bármilyen furcsának is tartjuk, de csak egy radikális technológiai fejlődés eredménye. Az MI nem más mint szoftver és olyan algoritmusok összessége, mely megcsapolja a világ valamennyi adatbázisát ahhoz, hogy önműködően tanuljon és ezeken tenyészik.

A könyv lapjait forgatva eljutunk odáig, hogy a magasztos nagy tudomány egyik megfellebbezhetetlen alapköve, Dan Brown szerint, a darwini evolúciós elmélet. Tényleg? Egyetlen mondatban elintézi Jean-Baptiste Lamarckot, de csak azért, hogy utána teljességgel kirekessze a beszédtérből. A továbbiakban ugyanis már csakis és kizárólag Darwin létezik. Darwin kritikusai, a könyv állítása szerint, valamennyien vallási fanatikus kreacionisták. Ez természetesen durva csúsztatás, mert a kreacionistákon túl, Darwint a tudomány oldaláról is éri nem kevés kritika. Jelen állás szerint pedig a Lamarck (Teleológia) és Darwin (Anti-Teleológia) elméletei közti megmérettetést a francia tudós nyeri. Ez az éppen szárba szökkenő epigenetikai kutatásnak köszönhető. Eszerint a szerzett tulajdonságok is átörökíthetőek, mert beivódnak a DNS struktúrájába és ezzel párhuzamosan az ivarsejtekbe is. A darwini elmélet ezt tagadja. Oszlopos alaptétele, a Weismann gát, bizonyíthatóan nem működik, nem állja meg a helyét. A szerzett tulajdonságok átörökítését lehetővé tevő epigenetikai mechanizmust DNS-metilációnak (DNA-Methylation) hívják. Eszerint bizonyos környezeti behatások képesek az egyes géneket úgynevezett metil-csoportok segítségével (CH₃) be és kikapcsolni (lecsendesíteni). Aki erről többet szeretne megtudni, nézze meg Dr. Cornelius Hunter professzor tananyagát, (lásd Darwin’sGod) jól érthető, remekül összeállított magyarázó videóit. Lamarck és Darwin elvileg kizárják egymást.

A matematikai modellezésről szóló Dan Brown féle zagyvaság az elmondottak fényében már talán említésre sem lenne méltó. Csak azért szólok még róla, hogy emlékeztessek rá, emilyen magasröptű matematikai modellek zavarba ejtő és teljesen hibás jövendöléseinek is köszönhetjük a levitézlett vírus-krízis során alkalmazott állami korlátozásokat. Az azóta a porondról letűnt áldatlan osztrák kancellár S. Kurz nem átallott szégyentelenül kiállni és egy matematikai modellre hivatkozva riogatni az országot, hogy hamarosan mindenki fog majd a saját környezetéből olyasvalakit ismerni, aki a „c” áldozata lett. Mint kiderült, semmi, de abszolút semmi sem volt ebből igaz. A modell csapnivaló volt valamint Ausztria és a világ sem ismert meg több „c”-ben elhunytat, mint amennyit a rendes becsületes téli influenza elvisz. De ti balga népek bízzatok a tudományban („trust the science”)! Melyik tudományban? Ebben? Amit Dan Brown ajnároz? Nahát!