Az időjárás olyan amilyen, túrára nem kifejezetten alkalmas, lehet tehát nyugodtan olvasni. Éppen befejeztem Cixin Liu „The Three Body Problem” című sci-fi trilógiáját. Lenyűgöző! Lassan meg kell szoknunk, hogy nem minden kínai termék ócskaság. Sőt! A kínaiak elkezdtek minden téren világszínvonalú dolgokkal előrukkolgatni. Ebben a konkrét estben egy díjnyertes nagy lélegzetű tudományos fantasztikus műről van szó. És, hogy az a bizonyos nemzetközi elismerés jogos volt, azt jómagam is tanúsíthatom. Régen nem olvastam ilyen jó, izgalmas, friss és újszerű gondolatokkal, filozófiai elméletekkel megtűzdelt regényt. Méltán lép Cixin Liu az egykori nagyok, I. Asimov és A.C. Clarke nyomdokaiba.

Pedig az első kötet olvasásának a megkezdése elég döcögősre sikeredett. Tudniillik bár angol fordítás (megjelent magyarul is), lévén egy kínai alkotása, hemzseg a távol keleti furcsa hangzású nevektől. Ezt bizony meg kell szokni, mert nem John, Robert, Walter, Smith & Co. a főszereplők, hanem Ye Wenije, Yang Dong, Ding Yi meg a többiek. Ráadásul a történet, sci-fihez inkább szokatlan módon, valamikor az hatvanas évek Kínájában, a kínai kulturális forradalom idején kezdődik. Ye Zhetai a forradalom áldozata, fizikus, a kapcsolat sci-fi és valóság között tehát ez által adott.

Háromszor kezdtem el az olvasást, mindannyiszor félbe hagyva, majd egy-két hét elteltével újra a kezembe vettem. Azért voltam ilyen kitartó, mert egyrészt valamennyi kritika pozitív, másfelől pedig valóban érdekelt, hogy miként aknázza ki egy sci-fi író a tudomány eleddig megoldhatatlan három test-problémáját. A harmincadik oldalig eljutva aztán már ment minden, mint a karikacsapás. A könyvet le sem tudtam tenni a kezemből.

————————————————————————–

Az első kötetben tehát az író eljátszik azzal a gondolattal, hogy vajon milyen életforma alakulhat ki egy olyan bolygón, mely egy hármas csillag körül, instabil pályán kering. Mert bizony akad ilyen csillag, a relatív értelemben tőlünk nem is olyan messzire lévő Alpha Centauri A és B kettőscsillag valamint egy harmadik, eme kettő vonzásában keringő vörös törpe, a Proxima Centauri.

Feltelezzük továbbá, hogy a két nagy csillag valamelyike körül egy a mi Földünkhöz hasonló bolygón élet keletkezett. Egy ilyen konstelláció esetén vannak olyan korszakok, amikor a bolygó stabil érának örvendve, évszázadokig zavartalanul kering csillaga körül. Megesik azonban, hogy a kiszámíthatatlan, véletlenszerű gravitációs kölcsönhatásoknak köszönhetően a bolygót eltéríti, magához ragadja a másik csillag, esetenként pedig a vörös törpe is beleszól a történésekbe. Ilyenkor zord körülmények köszöntenek be a bolygón, kibírhatatlan forróság vagy fagyhalál, amit az ottani élőlények e körülmények kivédésére kialakult evolúciós trükkel oldanak meg (nem árulom el hogyan).

Feltételezzük a továbbiakban, hogy ez, a nem túl rózsás helyzetben lévő civilizáció, technológiailag magasabban fejlett, mint az emberiség, és a könyvben taglalt történések nyomán, a tudomásukra jut, a Naprendszerünk, Föld stabil mivolta. Ilyen körülményekről ők, az otthonukban csak álmodhatnak. Birtokukban van viszont olyan űrtechnika, melynek segítségével elérhetik a Naprendszert. Hogyan védekezhet a földi civilizáció? Egyáltalán van esélyünk? Nyilakkal, számszeríjjal tankok, repülök ellen harcolni?

És itt van az a fajta önpusztító emberi magatartás is, mely érdekelt a földi civilizáció likvidálásában. Vannak tehát olyanok, akik titkos mozgalmat (pl. Earth Trisolaris Organisation = ETO) alapítanak, az invázió oldalára állnak és azon munkálkodnak, hogy meggyorsítsák a földi civilizáció lerohanását. Cixin Liu még 2008-ban írta le ezeket a gondolatokat, melyek az európai kultúrák számára csak 2015 után materializálódtak, látszólag a semmiből.

————————————————————————-

A második, az elsőnél jóval hosszabbra sikeredett kötet címe a „The Dark Forest”, azaz a sötét erdő. Szerintem ez még az előzőnél is izgalmasabb fordulatokat rejteget, miközben egy más megoldatlan paradoxonra próbál újszerű, de hátborzongató választ adni.

A Fermi-paradoxnról van szó, mely egy ellentmondást fogalmaz meg. Eszerint, bár az univerzumban milliárdnyi galaxis és bennük milliárdnyi csillag létezik, valamennyi melegágya egy-egy intelligens élet kialakulásának, mi mindennek mégsem tapasztaljuk nyomait. Holott, ha feltételezzük, hogy intelligens élet már korábban, évezredekkel, évmilliókkal korábban is kialakulhatott, akkor a technológiai fejlődés következtében ennek mégiscsak konkrét jeleit kellene látnunk. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy a végtelen univerzumban egyedül vagyunk. Valóban? Teszi fel a kérdést Cixin Liu is, és előrukkol egy, a valóságtól nem is annyira elrugaszkodott magyarázattal, melybe minden jóérzésű embernek beleborsókázik a háta. Szerintem, Cixin Liu „Dark Forest” elmélete jól megállja a helyét minden eddigi, a Fermi-paradoxont magyarázni, illetve feloldani próbáló teória között. Jó és tartalmas szorongást az olvasáshoz.

—————————————————————————

A harmadik kötet (Death’s End) a másodiknál is hosszabb és az író még tovább lép. Kozmológiai elméleteket gyárt. Ezen túl, nem lesz elég, ha az emberiség „csak” a Föld létének az állapota miatt aggódik, mert majd még, az univerzum állapota miatt is lesz jó oka az aggódásra. Legalábbis Cixin Liu szerint. Az okokat pedig, anélkül, hogy a könyvből túl sokat elárulnék, egy példával szemléltetném.

Mindenki hallott már az Aral tóról. Nos, tegyük fel, hogy egy idegenből szakadt tudós társaság, melynek tagjai nem ismerik az ökológiai szerencsétlenség okát, ellátogat az Aral tó körüli sivatagba. A térség valamikor a tó feneke volt. A tudósok, jól ismerik a geológiai és földtörténeti folyamokat, megpróbálják tehát ezek fényében megválaszolni a kérdést, miért van itt egy sivatag. Merthogy az ö nézetik és feltételezések szerint, ott egy tengernek kéne hullámzania. A tudósok, mivel más planétáról valók, nem tudják, mire képes az ember, így hiába csűrik-csavarják az általuk ismert törvényszerűségeket, úgy vélik, egy természeti anomáliával van dolguk. Hibás következetés!

Az univerzumra kivetítve az előbbieket, meg kellene tehát kérdőjelezni, hogy az, amit a tudomány ma lát és felfog, és amit még nem tudunk sem helyére tenni sem megválaszolni, egy-egy új, még meg nem fejtett fizikai-természeti törvényszerűséget tükröz vissza, avagy egészen más áll a háttérben? Mondjam ki, netán egy intelligens lény ténykedése? Valahogy úgy, mint az Aral tó körüli sivatag esetében is? Netán valaki, vagy valakik máris olyan mértékben pusztítják az univerzumot mint a nyugati civilizáció az élö Földet?

Mindezeken felül, illetve mindezekkel összhangban, valamennyi fizikai-természeti törvényszerűséget fegyver gyanánt is lehet használni, posztulálja Cixin Liu. A kinetikai energiát lőfegyverek gyilkolásra hasznosítják. Az atombomba esetében a maghasadás törvényszerűségeire alapoznak es a sort hosszasan lehetne folytatni. De mi van akkor, ha egy nálunknál évmilliókkal korábban kialakult értelmes civilizáció hasznosít pusztításra olyan, az emberiség által csak nemrégiben felfedezett törvényszerűségeket, mint a kvantumelmélet illetve a kvantumdimenziók? Izgalmak, soha nem látott-hallott elképzelések, elméletek tárháza a harmadik kötet is. Az író kérdéseket tesz fel, és megpróbál mindezekre válaszokat adni. Még akkor is érdekes olvasmány, ha esetenként úgy tűnhet, hogy már túlságosan messzire vetette el a sulykot. Olvasd, érdemes ezt a kínait forgatni!