A továbbra is csendes és napos novemberi őszi időt még okvetlenül ki kell használnom. Lehetőleg ismét fel, magasabbra. Idén még nem jártam a Heukuppen, nosza merre vezet a legalkalmasabb út? Nyilván újfent egy déli irányban fekvő, napsütésben bővelkedő ösvény felelne meg a legjobban. A Heukuppe déli falai bővelkednek az ilyenekben. A Schlangenvégtől számítva nyugati irányban haladva, így jönnek sorban egymás után: Karl Kantnersteig, Raxenmäersteig, Martinsteig, Gretchensteig, Reißtalersteg, Fuchslochsteig, Altenbergsteig, Zahmes Gamseck, Wildes Gamseck. Választásom a Reißtalersteigre esik, mert az elmúlt 16 túra évben, még csupán csak kétszer jártam be.

A megtett táv Preiner Gscheidböl [GPS: 47.676018, 15.722934] a Reißtalersteigen a Heukuppe a Karl Ludwigház és a Waxriegelházon érintésével vissza a hágóra, cirka 10 km, 1000 m szintemelkedés bruttó 4:45 óra, nettó 3:35 óra

A Preiner Gschid hágón tavasszal megoldódott a parkolási mizéria (itt beszámoltam róla). A helyzet nem optimális, de tűrhető. Szép időben, hétvégén korán kell érkeznie annak, aki itt helyet akar találni. Hétköznap viszont nincs gond, nincs tolongás. A hágóra érve sajnos elmegy minden kedvem a kirándulástól. Ködtenger ömlik, akár a vízfolyás, a stájer oldalról az alsó-ausztriai oldal felé. Borzongató a hideg, csökkent a láthatóság és ráadásnak még valamiféle szélrohamok is borzolják hűtött kedélyeimet. Tulajdonképpen biztos vagyok benne, hogy ez csak egy lokális fenomén, mert a Rax felé autózva, Payerbach környékén jó rálátás van a napsütötte falakra. Kivehetőek azok a fehér hófoltok is, amik azért kicsit aggasztanak. Sebaj, van velem minden eshetőségre szpájk (spike).

Induláskor még egy záport is kapok a nyakamba. Na nem a felhőkből, hanem az erdő fáin lecsapódott köd cseppjeit permetezi a fel-fellebbenő szél. Alig tíz perc gyaloglás után szerencsére gyökeresen változik a helyzet. Kiérek a napsütésbe és jól érezhető, hogy a levegő hőmérséklete is legalább öt fokkal szökken feljebb. Érkezem a Reißtalerhütte alá, ahol az ösvény jobbra leágazik a széles erdészeti útról, egyenesen neki a sziklafalaknak (fenti és lenti képek).

Egy új bivak, vagy vadles, vagy mindkettő egyszerre?

A kép közepén a jól látható bevágás alatt indul a ferrata

Hamarosan szemtől szembe pillanthatok a nyers és visszautasító sziklarengetegre. Ilyenkor, bevallom, mindig egy kicsit a gatyámba zuttyan a szívem, miközben felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg ott akarok-e tovább menni? Valóban? Na, de már megszoktam. Ha valaki titokban figyelne oldalról, nem venné észre, hogy mi játszódik le a belsőmben, mert a lépéseim céltudatosok, nincs, nem lehet semmi jele a megingásnak. Egy különös kis kalyibát fedezek fel, nemrég építhették. Zerge-vadlesnek néz ki, de az is lehet, hogy egy bivak a bajbajutottaknak.

Közeledem a beszállóhoz

A távolban a Hohe Veitsch platója (lejjebb közelítésben)

A Reißtalersteig, mint azt már korábban elmondtam, egy A/B ferrata. Vadonatúj drótköteleket találok kifeszítve. A B-szintű beszállón túl végig gyengéd A/B-A marad. Tapasztalt vasalt utasoknak mindenféle segédeszköz nélkül bevállalható. Kezdőknek viszont alkalmas kipróbálni a ferrata-szettet, mert a feszes drót végig visz egészen az útszakaszt lezáró hosszú vaslétráig. Miután az ösvény áttörte a meredek falat, kiérkezik egy enyhébb dőlés szögű domboldalra, ami már mászás szüksége nélkül visz fel a platóra.

A beszálló előterében (fenti kép) összehajtogatom a túrabotokat, felerősítem a hátizsákomra és még iszok az erre a célra bekészített csia-varázsitalomból. Mindezek után veszek egy nagy lélegzetet és nekilendülök.

A drótkötél itt jobbról balra terelget

A hosszú vaslétra után, irányt váltva jobbra, egy rövidebb jön

Az út egy könnyebb sziklarengetegen át folytatódik

Pillantás nyugati irányba

A mászás élvezetes, de rövidke, alig 5-10 perc és máris visszapillanthatok a mélységre, ahonnan érkeztem. Jegesedés, vagy hó, sehol sem gátol a haladásban, csak a csúcs felé a füves részen gázolok át helyenként kisebb-nagyobb fehér foltokon.

Itt végre megpillantom célomat, a Heukuppe tetejét (képen jobbra fenn), balra a Hohe Veitsch látszik

A Hohe Veitsch, mögötte a Hochschwab

A csúcsról odaát a Schneealpe/Windberg, mögötte a Dürrenstein

Azt a hegyet ott nem kell bemutatni

Cirka 2:10 óra alatt érem el a Heukuppe jellegzetes lapos csúcsát. Odafenn, napsütés ide avagy oda, a löketekben támadó szél elég hatásosan és gyorsan űz le, a téli álomba szenderült Karl Ludwigházhoz, melynek tövében átöltözöm, száraz gúnyát cserélek és a Schlangenwegen folytatom utam a Waxriegelházhoz.

A Waxriegelház, cirka 1:20 órányi járás a csúcstól. Eegész évben, minden évszakban és mindennap folyamatosan nyitva található. A kunyhó teraszán találok egy szélvédett szegletet ahol jól melenget a bágyadozó nap és ahol immár teljesen ellazulva költhetem el jól megérdemelt ebédemet. Vissza a hágóra már csupán csak bő félóra járás. Közben már a reggeli ködtenger is elapadt.