Boldogságot tankolni indultam

Végre újra talpon! Hétfőn egy ugyancsak laza, 400m szintemelkedést leküzdő, gyengéd kaptatást igénylő, mindössze 2:40 órás túrával indítottam az idei évet, majd vártam két napot, hogy vajon mi lesz belőle. Mármint, hogy „őnagysága a testem szerint” lehet-e majd folytatásra is gondolni? Aztán úgy tűnt, hogy a következő mérföldkő is megejthető. Így tehát felbuzdulva, tegnap, a januári tavaszban, szép lassan cammogva ledaráltam 750m szintet és 12 kilométert (4:30 óra bruttó). Tulajdonképpen most még jól vagyok, de legkorábban csak holnap mondható majd ki a verdikt, hogy túlélem-e? Fényképezőgépet ugyan nem vittem, de olyan szépen sütött a nap, hogy mobillal lőttem pár fotót

IMG_20250130_115017 olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , Címkézve | Hozzászólás

Agónia II.

Jason Thomas O’Suliwan “Agony – The final settlement” című írása alapján.

Az elbeszélés a képzelet szülötte, melynek bármilyen hasonlósága valóságban létező személyekhez vagy eseményekhez, kizárólag a véletlen műve!

A második rész

RobeKapuzejpg olvasásának folytatása

Story Kategória | Hozzászólás

Agónia I.

Jason Thomas O’Suliwan “Agony” című írása alapján.

Az elbeszélés a képzelet szülötte, melynek bármilyen hasonlósága valóságban létező személyekhez vagy eseményekhez, kizárólag a véletlen műve!

Az első rész

Palota olvasásának folytatása

Story Kategória | Hozzászólás

A változás Te magad légy?

Akinek egészséges lelki, szellemi kapcsolatát a teremtéssel még nem bontotta meg az utóbbi évek wokeizmusa, joggal érezhette az utóbbi napok változásai nyomán, hogy mintha szabadabban lélegezne, mintha egy hatalmas, a mellkasunkat nyomó nehezék hullott volna le hirtelenjében. A kakisztokrácia és a szellemi visszamaradottság kontinense fellegvárában még várni kell egy kicsit a friss levegő betörtére, de a változások, úgy érzem, az elkövetkező néhány évre előrevetítve, elkerülhetetlenek. Hiába is hadakoznak ellene az elmúlt évtizedek bajnokai és hercegei.

Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném még megjegyezni, hogy lám, az ezotéria világában honos elképzelés, miszerint a változás te magad légy, lényegében bár igaz lehet, és nincs ellentézisem, de a realitások szele mégiscsak arról szól, hogy változásokat elérni a valós világ mezsgyéjén, minálunk, a haladó nyugati demokráciában, csak hatalom gyakorlásával lehet elérni. Hiába kulcsolják imára százezrek és milliók a kezeiket, ha a hatalom tipor, zülleszt és nyomorít. Néró élő fáklyalánggá lobbantotta a keresztényeket a cirkusz porondján, és Krisztus nem szállott alá a megmentésükre.

Mindazonáltal nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy legkésőbb éppen Krisztus megkísértése történetéből tudhatjuk, hogy a hatalom a sátántól való (Máté 4:8-9; Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem). A kép, ami tehát elénk vetül, bizarr és vegyes érzelmekre okot adó.

Nem lehetünk tehát annyira naivok elhinni, hogy spontán eseményekről lenne szó. Hisz utólag tudhatjuk, hogy az 1989-ben, becsilingelt változások (ún. rendszerváltás) sem valamiféle mágikus véletlenek csodálatos kifejlete volt, hanem jól előkészített, előre megfontolt és megrendezett forgatókönyv szerint zajlott le minden. Tulajdonképpen számomra irigylésre méltóak azok, akik ezt mindmáig nem voltak képesek felfogni. Ám a szentírás is azt mondja (Máté 5:3-12), hogy boldogok a lelki szegények, mert övék a menyek országa. Ergo, jó nekik. De Máté szerint boldogok azok is, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Figyeljük tehát továbbra is nagy érdeklődéssel, hogy vajon mi jön majd még, és szomjúhozzunk…

Humanity, soul, mind, News and politics Kategória | Hozzászólás

Csak csalfa remények, ábrándok?

Az utóbbi években geo- és szociálpolitikai értelemben kevés dolog és még kevesebb esemény adott okot a felhőtlen örömre. Sajnálatos, hogy a legtöbb globális áramlat, az élet és a teremtés lényegi mivolta ellen hirdetett hadjáratot. Számomra kifejezetten kétségbeejtő fejlemények. Helyenként már-már búskomor letargia uralkodott el rajtam, látva és tapasztalva, hogy a gonosz vírusai milyen gyorsan terjednek és főleg, hogy a háttérben, mekkora politikai hatalom támogatását élvezhetik. Nos, az utóbbi napokban, végre, kissé megkönnyebbültem. Újra megcsillant a remény, hogy a teljes szellemi és erkölcsi lezüllés nemcsak feltartóztatható, hanem visszafordítható, hogy anya újra anya lehet, apa pedig apa, és nem kell börtönbüntetéstől tartania annak (mint Nagy Britanniában), aki közzé merészeli tenni, hogy biológiailag, a természet szent alkotásában csak két nem létezik. Ami pedig az emberre is vonatkozik!

McDonalds_2025-01-13

Az amerikai Walmart és a McDonalds bejelentették, hogy felhagynak az efféle zavarbaejtő agenda űzésével és gyökeresen változtatnak az üzletpolitikájukon. Ez jelzés értékű hatalmas változás! Eközben a pofakönyv (Meta) vezető igazgatója (CEO) világ csudájára, közzé tette, hogy felhagynak a cenzúrával és ezután az X (Twitter) platformhoz hasonlóan kívánják vezetni a céget. Az persze még majd elválik, hogy ezután a szólásszabadság bajnoka lesz-e belőlük. Ha még ezután a megboldogult JFK unokaöcsének (RFK Jr.) azt is sikerülne elérnie, hogy az USA után a dekadencia és az erkölcsi lepusztulás, a kakisztokrácia fellegvárává vált unióban sem kelljen a legkiszolgáltatottabjainkat, a legkisebbjeinket, a legártatlanabbjainkat, az anyák megkönnyebülésére, kötelező oltásokkal háborgatni (hanem kizárólag önkéntesen és szabadon), akkor már-már majdnem boldog leszek. A teljes megelégedettségemhez akkor már csupán csak a világbéke kitörése, vagy legalább a háborús fenyegetettség kitettségének lényegi csökkentése hiányozhat. Úgy legyen!

DovePeace

Health, Health and wellness, News and politics, The Problem of Civilization Kategória | Hozzászólás

Januári mazsolázás

Néhány hír. A nagy népszerűségnek örvendő parkoló kapacitása a Preiner Gescheiden (Rax) január 1.-től 80/100 hellyel csökken. Ez egy övön aluli ütés a túrázók számára, hiszen hétvégén és ünnepnapokon, a későn érkezőknek, már eddig sem volt könnyű egy-egy szabad helyet megkaparintaniuk (ha egyáltalán). Ezután még nehezebb lesz. Az okai a stájer oldalon keresendőek (zöld P1 a lenti képen), tudniillik a parkoló emez része magánterületen fekszik és nem tudni mi okból, a tulajdonos hatszoros (sic!) bérleti díjat követel az üzemeltető Neuberg községtől. Általában akkor szokott ilyen csillagaszatira felszökni a bérlet vagy egy-egy telek ára, amikor tulajdonosváltás vagy örökösödési folyamatok állnak a háttérben. Az újdonsült fiatal gazdák mohósága csillapíthatatlan és azonnal milliomosok szeretnének lenni.

PreinerGscheid_Prakplatz

Természetesen nehéz elképzelni, hogy ugyan mi másra használhatná a tulajdonos a telkét, hiszen ott sem mezőgazdasági tevékenységet nem folytathat, sem teheneket legeltetni nem lehet és a történtek után Neuberg község aligha fog itt bárminemű építkezési engedélyt kiadni (speciel pedig az efféle tulajdonosnak). Az Alsó-Ausztria-i részt is úgymond durván eltolták, hiszen két-három éve lekanyarítottak egy nagy darabot az itt-ott rendszertelenül közlekedő autóbusznak (ún. Rufbus), mintha korábban, évtizedeken át, nem tudott volna megfordulni. Privát véleményem, hogy a hattérben mindez politikai akartra történik, mert Ausztriában már régen szélsőjobboldalinak számít a túrázás és hegymászás (mivel konzervatív népi hagyomány), és hát az aktuális politika igyekezete abban is kimerül, hogy wokeságokkal és hasonlóan béna rendezési ötletekkel próbálják megnehezíteni ezt a fajta szabadidős tevekénységet.

preiner-gscheid-tafel-parkplatz

Más hír, hogy máig tisztázatlan az Ottoház 54 éves gazdájának a halála. Holttestére, hosszas keresés után, még decemberben elején leltek az Ottoház melletti kilátó (Vilma Haid Aussicht, lenti képen) alatt. A hír szerint 30 métert zuhant, ami elégséges egy halálos sérüléshez. A dolog furcsasága, hogy a gazda (Hüttenwirt) maga is a hegyi mentők (Bergrettung) kötelékében teljesített szolgálatot és pályafutása során megszámlálhatatlan bevetésben, sok-sok élet megmentésében segédkezett. Aligha hihető tehát, hogy egy ilyen tapasztalt hegyi róka véletlen baleset nyomán, pont egy kilátó tetejéről zuhanjon a halába. A magától kínálkozó magyarázatot eddig még senkisem merte kimondani.

Rax_Vilma_Haid_Aussicht_beim_Ottohaus-scaled-e1733305340153

A tél, legalábbis itt a Bécsi-Alpok vidékén továbbra sem igér semmit, csak gyengélkedik, mint sajnos jómagam is. Mint az alábbi képen látható, az Unterberg sívidék az idén aligha fog kinyitni.

Unterberg_heute_080120205

Hiking-Climbing, News and politics Kategória | 4 hozzászólás

Keresztény vagy szakrális?

Jónéhány éve (tulajdonképpen 16, ejha, de régi is már ez a blog) felettébb zavarba ejtő véleményt merészkedtem megfogalmazni augusztus 20.-i ünnepünk (államalapítás, kereszténység) kapcsán/előestéjén. Tulajdonképpen már rég el is feledtem az egészet, legyintve, hogy úgysem érdekel senkit, bár az ezzel kapcsolatos gondolataim, évente, csendesen de nem tolakodóan felmerültek bennem. Mindazonáltal véleményem, ebben a tekintetben, nem változott. Most viszont, annyi sok év elteltével, nem várt támogatásom érkezett, tudniillik Bogár László legutóbbi videó üzenetében megerősíti akkor kifejezett álláspontom. Telitalálat, lásd/hallgasd 23:57-nél, de szerintem az egészet érdemes a legelejétől végighallgatni. Idézem ezt a leginkább idevágó, lényegi megfogalmazását:

„….minden energiánk a kereszténység előtti időkből származik, ezt végre már ki kellene mondani! Akár mennyire is nyugatos meg kereszténység meg egyéb, minden létező energiánk, ami megtartott minket, az a kereszténység felvétele előtti időből származik. Aki ezt nem mondja ki, az saját magának hazudik…. „

Mindezek kapcsán meg kell még jegyeznem, hogy nagyon szerettem azokat a tanáraimat, akik tudtak lebilincselően előadni, önfeledten, érdekesen mesélni. Ma, ebből a szempontból is, a legjobb történelem és politológiai tanárom, Laci bácsi. Szóval nem azt akarom mondani, hogy minden egyes nézetével tökéletesen egyet értek (bár többségében nyilván igen), hanem azt, hogy így megőszült, korba hajló (immár nyugdíjas) fejjel is, rengeteget tanultam és tanulok még most is tőle. Ahogy azt ő saját maga is gyakran idézi „Bízzál azokban, akik az igazságot keresik; de kételkedj azokban, akik megtalálták” (André Gide francia író tollából). Nos, bátran ki lehet jelenteni, Bogár László keresi, kutatja, de egyelőre még nem lelé ama nagybetűs igazságot. Ez megnyugtató!

Humanity, soul, mind Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Évvégi terefere

Szilveszter napján, délben még kiviszem a szemetet a szeméttároló-helyiségbe, ahol a szelektív hulladék gyűjtésére kijelölt kukák is fel vannak állítva. Éppen belebotlom az egyik szomszédba, aki nagy táska palackot szortíroz, fehéreket, sötéteket külön-külön, ahogy az elő van írva. Köszöntöm őt és kívánok boldog újévet, majd a nagy táskájára bökve kérdem:

– Ejha, mondja csak, már meg is ünnepelték az újesztendőt?
– Áh, dehogy, csak helyet csináltunk a szekrényben és likvidáltunk egy csomó régi italt. Borokat, pezsgőket, likőröket meg ilyesmit. Volt olyan, ami már 20, sőt 25 éve ott árválkodott a szekrényben. Csak a helyet foglalták – oldódott meg a nyelve.
– Ne mondja! Mindet kiöntötték?
– Hát igen, majd a halak becsiccsenthetnek. Már évek óta tervezzük, hogy felszabadítjuk a szekrényt, mostanra végre elhatároztuk magunkat. Tudja, ha jöttek hozzánk köszönteni, mindíg kaptunk pár flaskót. Nehezen értik meg, hogy én taxizom és nem iszom, a nejem sem ihat. Néhány drága konyaknak megkegyelmeztünk, ha van kedve, feljöhet válasszon magának.
– Köszönöm, ez kedves, majd még meggondolom – próbálom illendően hárítani
– Tudja, én csak attól tartok, hogy jövőre hasonló sorsa juthatnak mint emezek. Mármint a konyakok … hehe…
– Hm, értem, de a mai szilveszterre sem hagytak maguknak semmit?
– Oh, dehogynem! Van egy kis kétdecis pezsgőnk, az is ki tudja hány éves lehet. Elég lesz nekünk koccintani.
– És mondja, ma nem dolgozik?
– Nem, ma semmiképpen. Az utóbbi években eldurvultak az emberek, és inkább kihagyom ezeket az évvégeket. Összehányják, összepisilik nekem a részegek az autót. Csak gond van utána a tisztogatással. Na, akkor boldog újévet.
– Magának is minden jót, jó egészséget és kevesebb berúgott vendéget
– Az bizony elkelne. Einen guten Rustch!

Story Kategória | Hozzászólás

BUÉK 2025: A hóvihar

Jason Thomas O’Suliwan “The blizzard”, a Hóvihar című elbeszélésének magyar változatával kívánok stílusosan, minden kedves olvasómnak boldog, áldásos, élményekben gazdag 2025-ös esztendőt. Az elbeszélés, az író vallomása szerint, egy valóban megtörtént eseményen alapul, ami az osztrák Alpokban, még valamikor az 1980-as évek elején játszódott le. olvasásának folytatása

Story Kategória | Hozzászólás

Rettenegg: amit még tudni érdemes

Akinek netán kedve szottyanna Retteneggből (a bolygók útján) téli túrára indulni, annak nem árt tisztában lenni az útviszonyokkal. Északról és a Pannon-vidékről gyakorlatilag csak két hegyi hágón át lehet elérni ezt a mindössze 700 lakossal bíró kisközséget. Délnyugat felől vezet ugyan egy afféle rendes út is ide, de az óriási kerülőt jelentene.

Nos tehát a GPS feltehetőleg az S6-ról a legrövidebb és elvileg a leggyorsabb utat Stuhleck érintésével, az 1372 méter szinten tetőző Pfaffensattelon át javasolhatja (lenti ábrán egyessel jelölve). Az alpesi út azonban télen, esetenként, akár nagy kihívást is jelenthet, mert meredek, jégbordás és hólánc használata kötelező (kivéve az összkerék meghajtású járműveket).

Nos a legutóbbi évzáró kirándulásunk alkalmával szerzett tapasztalataim is megerősítik az elmondottakat. Annak ellenére, hogy már három napja nem hullott itt jelentősebb mennyisségű hó, a viszonyok mégis mélyen téliesek, a hajtűkanyarokban különösen kritikus a fáma. Visszafelé aztán már nem akartunk rizikózni, ezért a mintegy 100 méternyi szinttel alacsonyabban fekvő Feistritzsattelt (1287 m, az ábrán kettes számmal jelölve) választottuk. Ez egy nyerő variáns, mert felfelé menetben, Retteneg felől, déli oldal és tehát szinte teljesen hómentes, csak a túlsó északi oldala volt kissé eljegesedve. Ám ez a szakasz is jóval rövidebb mint a Pfaffensattelon át vezető alternatíva.

PfaffensattelFeistritzsattel

Travel Kategória | Hozzászólás

A rettenet Retteneg kivasalása

Az idei évzáró túra léte vagy nem léte, évvégi gyengélkedésem miatt, sokáig kétséges volt, de aztán valahogy sikerült összeszednem magam (bár meglehet túl korán vágtam bele). A lényeg, hogy a választás a tavalyi „rettenet” kivasalására esett, ami így utólag is egy remek döntés volt. Idén, büntetés gyanánt, mindenki számára kötelező viselet volt a hótalpak cipelése, tudniillik most valóban feleslegesnek bizonyultak.

DSC01437 olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Mégse? Egy alternatív helyzetjelentés

Az Unterberg síterep, mint látható (lenti képen), lehangoló állapotban van, pedig reményteljesen kezdett alakulgatni. Mint minden évben, most is virulens és aktuális a kérdés, hogy vajon meddig bírja még anyagilag a társaság, mely a helyi községektől néhány éve átvette a terep menedzselését? Merthogy jelenleg csak a parkolásért beszedtet zaftos illetékekből csurran-cseppen valami a kasszába, ha egyáltalán. Tudniillik jelenleg még az sem, mert ugyan ki menne most oda, mi célból? Ha már rendes nyitás és normális üzemeltetés, sízés, nem is lehetséges, akkor legalább annyi hóban reménykednek, ami a sítúrázóknak elégséges ahhoz, hogy megjelenjenek, fizessenek a parkolásért és két-háromszáz méter szintet csusszanhassanak lefelé. Ez a bizonytalanság minden éven jelen van és kérdésessé teszi a jövőt. Pedig korábbi teleken két, sőt három hónapon át is üzemelt, egyébként létre sem jöhetett volna. Még ezelőtt jó 40-50 évvel.

Unterberg-2024-12-17-100109_
Mint utólag kiderült, van olyan megrözött sítúrázó, íme, akinek egyáltalán nem számít, ha adott esetben nincs elegendő hó. A lényeg a “feeling”, hogy olyan mintha…. mégis lenne

A klímaváltozás tehát fix és bizonyított, ráadásul a helyzet gyakorlatilag folyamatosan romlik. Inkább most ne feszegessük az okait, mert azért lenne miről rágódni. A legközelebbi két nagyobb síterep a Semmeringen sem kivétel. Heteken át csak a kemény műhó talapzatnak köszönhetően működhetnek. Az, ami ilyenkor ott folyik, nem is sízés, hanem jéglesiklás. Van kék foltokkal tarkított tapasztalatom, milyen „remek” érzés, az ilyen terepen kicsúszni és elesni. Akár a beton, semmi köze a hóhoz, de még csak a tömörített hóhoz sem. Kérges kemény jég, még a hangja is, ahogy a sítalp fémszélei is sírva-ríva küzdenek vele. Már vagy három éve várok a lehetőségre, hogy rendes havon kipróbáljam a térdemet, bírja-e még a sílesiklást (mert minek utazzak messzi síterepre, ha nem bírja), de úgy tűnik az idén is hiú ábránd ilyesmire várni. Legalább hótalpazáshoz legyen elégséges… Uff!

Unterberg-2024-12-21-100109_
Update „szombat december 21”: Mint azt a jól látható sítalppár mutatja, a sítúrázás odaadó híveit nem állíthatja meg olyan csekélység, mint a hó ugyancsak vékonyka mivolta, ami inkább csak mint hintett porcukor van jelen.

Unterberg_heute_
Update “vasárnap december 29”:  Na, ebből nehezen lesz síterep nyitás…

Weather Kategória | Hozzászólás