Pénteken, március 14.-én a rossz, esős idő ellenére tüntetés volt Bécsben, írja a Krone vasárnapi kiadása – ez meglep, halvány gőzöm sem volt róla. A Ballhausplatzon a tömeg népszavazást követelt az EU reformszerződésről. Ez idáig Írország az egyetlen olyan EU tagállam, ahol népszavazás fog dönteni arról, hogy elfogadják-e az EU új diktátumát vagy sem. Ott az ügy hátterében Declan J. Ganley, a Ganley Group ügyvezető igazgatója tartja a kezében a szálakat, aki felkarolta az egyenes demokrácia érvényesítésének az eszközét. Ganley egy balesetnek nevezte az EU reformszerződést és azt állítja, hogy minden épeszű ember, aki pontosan ismeri a tartalmát, csak ellenezni képes. Mint ismeretes a többi tagállamban (tanulva a korábbi sikertelenségekből) a lakósság megkérdezése nélkül kívánnak a kormányok és parlamentek az új EU szerződésről dönteni. Feltűnő közben a témát övező mély hallgatás. Ez Ausztriában sem kerülheti el a figyelmes szemlélődő tekintetét. A monopolt élvező nagy médiák, köztük a központi televízió, az ORF, egy rövid hír erejéig sem méltatta a bécsi tömegmegmozdulást. A német ezt találóan úgy fejezi ki „nicht einmal ignorieren”, azaz még csak ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy ignorálják.
Ausztriában egyébként mindenki eleve gyanús, aki az EU-t merészeli kritizálni, avagy uram bocsá ’ rossz hírét kelti. Ezt különösen Hans-Peter Martin érzi igazán a bőrén, az a független politikus, aki szintén nem lehet próféta a saját hazájában. Noha a BBC gyakran foglakozik Martin brüsszeli leleplezéseivel, az ORF a szokásos halálra hallgatatás politikájával kívánja sírásóit támogatni. Martin az EU parlamentben és a hazai vezető politikai elit körében egyaránt, gyorsan persona non grata lett, a privilégiumaikat reszkető kézzel féltő hatalmasok nem kívánt mostohagyermeke. Legutóbb büntetésből megvonták tőle a parlamenti ülésért járó napidíjat is mivel többedmagával nem átallott népszavazást követelni az új EU reformszerződésről. Micsoda főbenjáró bűn! Ugyan mi lehet a dokumentumban, ha ennyire féltik a sorsát? Ha az jó nekünk, talán mégsem lehetne túl nehéz vázolni előnyeit és megszavaztatni róla a népet. Lehet azonban, hogy az EU, már régen nem rólad, nem rólam meg nem is rólunk szól, hanem a busás profitról, a finánctőkéről és a globalizált világpiacról, melynek utóbb is észrevétlenül, alárendelt passzív alanyai, manipulált elszenvedői lettünk?
Linkek (német és angol)
Sztefano-Space 