Még ma is rengetegen és rendületlenül hisznek abban, hogy a jelenlegi pazarló életmódunk az idők végeztéig változatlanul és büntetlenül folytatható lesz. Pedig a hírek az egyre csak dráguló olajról más nyelven beszélnek. Tulajdonképpen a helyzet egészen drámai, úgy is lehetne fogalmazni, hogy katasztrofális. A valóság az, hogy beléptünk az ún. „Post Peek Oil” a hanyatlás korszakába. Bár olaj ugyan még van és lesz is egy darabig, de a kitermelés már 2006/07-ben elérte a csúcsot (the peek) és várhatóan folyamatosan és feltartóztathatatlanul csökkeni fog.
Az osztrák Umwelt Journal 2007. decemberi száma közli Dr. Werner Zittel tanulmányát, aki szerint azon túl, hogy a lejtőre kerültünk, az olajtartalékok hivatalos nemzetközi becslése is hibás, mert azok körülbelül 25%-al megszépítik a valóban hozzáférhető reális tartalékok mennyiségét. Itt van néhány link meg kép is, ami alátámasztja azt a megállapítást, hogy a nyugati típusú, olcsó olajon alapuló civilizáció hanyatlása fenntartóztathatatlanul megkezdődött. Az Umwelt Journalból származó kép pirossal jelöli a „business as usual”, azaz a rendes ütemben működő világgazdaság olajigényét, illetve az olajkitermelés csökkenését. Az olló, mely máris kinyílt, lefejezi megszokott életmódunkat. Már semmi sem lesz olyan, mint egykor volt és csak abban reménykedhetünk, hogy nem zuhanórepülésben érjük el a repülőtér betonját, hanem valami csoda folytán mégis simán landolunk egy teljesen más életvitelben.
| A norvég olajkitermelés hanyatlása | A világ olajkitermelése 2006.-ban kulminált majd hanyatlásnak indult |
| Az olajkitermelés hanyatlása Mexikóban | Szaudarábia olajkitermelésének a tetözése |
Ami jön, azt elképzelni is nehéz. Az olajhiány következménye azért katasztrofális, mert az egész élelmiszeripar és a totalitárius mezőgazdaság is csak az olcsó nyersolajnak köszönhetően tudta ez idáig a világ betevőjét előteremteni. Ne feledjük, hogy a műtrágyák gyártása is kőolajalapú termékeket igényel.
Érdekes statisztikát hallottam a „What a way to go” c. filmben. Amíg a 20. század elején egy kalóriányi megtermelt táplálékhoz egy kalória energiát volt szükséges befektetni (melynek nagyobb részét igavonók adták), addig ma egy kalória élelem kitermeléséhez 10 kalóriányi energiát szükséges invesztálni. Ez majdnem maradéktalanul kőolajból származik. Még érdekesebb, hogy az USA-ban minden egyes font élelem hozzávetőlegesen 1000 mérföldet tesz meg a termelőtől, a feldolgozón és a kereskedelmen át, amíg az eljut a fogyasztó asztalára. Ez az EU országaiban is hasonló lehet.
A költői kérdés tehát úgy szól, hogy mit tegyünk, mit tehetünk egy az állabbiakban felsorolt jellemzőkkel megáldott helyzetben:
- az olaj ára egyre emelkedik
- az olajkitermelés összmennyisége kulminált, majd csökken, és a trend folytatódik
- a világ búzatartalékai zuhanórepülésben csökkennek (lásd előző mondókámat)
- ugyanakkor a népesség szakadatlanul növekszik
- nyakunkon a klímaváltozás, Grönland és a gleccserek olvadoznak
- a világ tengereiben egyre kevesebb a hal, de egyre több a nehézfém és a méreg
- egyre több faj esik ténykedésünk áldozatául
Hol a megálló?
Linkek:
Sztefano-Space 