A világ nélkülünk (The World Without Us)


 

TheWorldWithoutUs Alan Weisman egyik 1994-ben írt cikkében (lásd a Harper’s magazinban) arra hívja fel a figyelmet, hogy a csernobili lezárt övezetben elképesztő gyorsasággal tölti ki a természet az ember által hátrahagyott űrt. Plutónium ide, sugárzás oda, az ökológiai rendszer úgy tűnik, jobban megbirkózik ezekkel az ártalmakkal, mint az ember jelenlétével (lásd előző írásaimat is ez ügyben). A Harper’s egyik szerkesztője különös ötlettel állt elő. Azt kérdezte Weismanntól, vajon mi történne, ha az emberek nem csak a csernobili lezárt övezetből tűnnének el mindörökre, hanem az egész földről? A felvetett gondolat nyomán született meg ez a könyv, melyet éppen most olvastam el.

Létezik még néhány a csernobili zónához hasonló terület. Az egyik a hermetikusan lezárt koreai demilitarizált övezet (DMZ), mely az északi kommunista rezsimet választja el a déli országrésztől. Senki sem tudja még pontosan hány ritka növény- és állatfajt rejt magába a mintegy négy kilométer széles és kétszázötven kilométer hosszú áthághatatlan dzsungel. A megfigyelhető jelek alapján azonban ősi paradicsomi állapotokról lehet beszélni. A sors fintora, hogyha egyszer a két ellenséges állam mégis kibékülne és újraegyesülne, akkor ez a terület pillanatok alatt a teljes pusztulásra lenne ítélve.

Egy hasonló katonai övezet van Ciprus szigetén is, mely a görög és török részeket választja el egymástól. Itt található Varosha, a szellemváros, mely egy modern szállodákból álló tengerparti üdülő volt valaha. A konfliktus kitörése miatt a reszortot feladta a görög fél. A karbantartás nélküli Varosha épületeit néhány rövid év leforgása alatt átvette az újraéledő természet. A terület mintapéldája annak a folyamatnak, mely az ember ténykedésének megszűntét követné világszerte.

Sajnos nem mindenhol lenne a fentiekhez hasonlóan zökkenőmentes a folyamat. A civilizáció bővelkedik rengeteg olyan instabil állapotú területben, mely csak az ember állandó és lankadatlan felügyelete mellett maradhat egy katasztrófa eseményhorizontja mögött. Ilyenek például az olajfinomítók és egyéb petrokémiai üzemek, ahol az ott alkalmazott eljárások természeténél fogva bármikor elszabadulhat a pokol. Ha az ember úgy tűnne el színről, hogy előtte senkinek nem lenne ideje leállítani az éppen működő technológiai folyamatokat, akkor hamarosan levegőbe repülne az üzem és a kiáramló vegyi anyagok több évtizedre sterilizálnák az érintett területeket, melyek nagysága minden bizonnyal vetekedne a csernobili zóna méreteivel. Világszerte több ezer gyárról van szó.

Rosszabb lenne a helyzet az elhagyott atomerőművekkel. Itt ugyanis a környezetre gyakorolt potenciális ártalom még akkor is fennmaradna, ha történetesen az erőművet kezelő személyzetnek még lenne ideje leállítani a nukleáris reaktort. A kiégett fűtőelemek karbantartása, hűtése áramot igényel. Ha eltűnne az ember és ennek következtében teljesen leállna az áramtermelés, akkor egy bizonyos idő elteltével elforrna a hűtővíz, és a kiégett fűtőelemek begyulladnának. Ez a nukleáris energiával táplálkozó hő lángba borítaná az egész leállított erőművet melynek következtében legalább annyi mérgező hasadó anyag szökne a környezetbe, mint a csernobili katasztrófa alkalmával. Ez igaz mind a 441 ma világszerte regisztrált atomerőműre.

NorthPacificGyre A civilizáció által produkált szemét, köztük pedig a műanyagok, több évezredig tanúskodnak még majd áldatlan létünkről. A legújabb megfigyelések szerint a Csendes-óceán északi részén (a North Pacific Gyre belsejében – lásd a képet) a felszínen úszó műanyag szemét máris kontinensnyi méretre duzzadt. A tudósok becslése szerint több millió tonna hulladékról van szó, mely napnál világosabban árulkodik a természethez fűződő „felelősségteljes” viszonyunkról.

Egyetlen felfogás miatt merészelném kritizálni az írót. Alan Weisman meggyőződése, hogy az ember természete alapvetően pusztító. Nem tesz különbséget elvevők és meghagyók, természeti népek és civilizáltak között és a pleisztocén túlvadászás hipotézisének vehemens képviselője. Bár könyvében becsülettel beismeri, hogy nincs rá egyértelmű tudományos bizonyíték, hogy a vadászó kőkorszaki ember irtotta volna a ki az utolsó jégkorszak végén nagyszámban élő nagytestű emlősöket, mégis e teória mellett teszi le voksát. Weisman úgy gondolja, hogy az ember, megjelenésével mindenhol környezetei katasztrófát idézett elő. Ez belátásom szerint inkább csak a cilvilizált ember attribútuma.

Kategória: Books | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s