Kocogás közben ismét gyönyörködöm az ősz színeiben. Balzsam és gyógyír ez a táj, egy valódi oázis a veszettül tomboló beteg világ kellős közepében. Mostanában inkább zenét sem hallgatok, helyette megpróbálom érezni és minden porcikámmal átélni, amit látok, az évszakok változásait, a természet hangjait, a pompázatos, napsütötte édeskeser októberi búcsút. Ki tudja meddig még…?