Kedves őrült szaharázsiai honfitársaim


 

SaharasiaMED Legkésőbb Steve Taylor könyvét (The Fall) illetve James DeMeo (Saharasia) munkásságát követően jogosultnak érzem magam arra, hogy imígyen, kertelés nélkül szólítsalak benneteket, magamat sem kivéve e bántó jelző alól. Mert tudnotok kéne, hogy mi itt valamennyien komoly pszichózisban szenvedünk és odaadóan gondosodunk arról is, hogy ezt a destruktív betegséget, generációról generációra precízen, pontosan átörökítsük (lásd pl. John Taylor Gatto). Mi ezt gyermeknevelésnek illetve oktatásnak hívjuk. Se szeri, se száma pedig azoknak a riasztó jeleknek, amelyeket csak egy vak nem lát, és amelyek mind arra utalnak, hogy a civilizált emberi társadalom egy felettébb veszélyes őrület állapotában van. Ez a pszichopata kór úgy elhatalmasodott, hogy csupán csak egy karnyújtásnyira vagyunk önmagunk módszeres kiirtásától.

Azt mondod, itt vannak a tudományok, meg az, amit mi haladásnak, a természet erői megzabolázásának hívunk? Aki beteg, úgy gondolod, nem alkothat olyan kimagasló remekműveket, mint amik az elmúlt évezredekben születtek? Ez nyilván egy zavarba ejtő tény, de nem sokkal zavarba ejtőbb, hogy a gyors profit bezsebelése érdekében szemrebbenés nélkül áldozzuk fel mind saját sorsunkat, mind pedig gyermekeink, unokáink sorsát, a jövő generációit, az élet egész közösségét?

Bárhova tekintünk, mély és elharapódzott válság jeleit láthatjuk és tapasztalhatjuk nap, mint nap (lásd pl. Zeitgeist Addendum). Nincs tiszta levegőnk, amihez pedig ragaszkodnunk kéne, mint alapvető emberi jog. A tiszta ivóvízhez és a tiszta, csendes környezethez való jogok előbbre valóak minden más jognál, még az olyanoknál is, amikért pedig követelni kimész az utcára. Ma már nem arról vitatkoznak, hogy tiszta-e beszívott levegő, hogy vannak-e mérgek az anyatejben, hanem a szennyezettség mértékéről – észrevetted? Fel sem tűnik! Az már nem is kétséges, hogy nincs nekünk olyan, hogy tiszta természeti világ (lásd a Rábát), sem mérgektől mentes levegő, étel, ital.

Nincs új a nap alatt, tartja egy régi szólásmondás. Pedig milyen hazug és mekkorát téved. A krízis, ami jelenleg foglakoztatja a világ hatalmasait csak egyetlen azok közül a megszámlálhatatlan bajok közül, amelyeknek mintha közös céljuk az emberiség és az élet közösségének az ellehetetlenítése, kipusztítása lenne. Ilyet még nem láthatott a Nap, pedig évmilliárdok óta trónol csillagbirodalmában. Ahogy Steve Taylor írja, mintha a civilizáció hirtelen jött őrült ötletében elhatározta volna saját kiirtását, és hogy még véletlenül se hiúsulhasson meg ez a szándék, ugyanazon céllal egyszerre több frontot is nyitott.

A pénzvilág jelen csődje feletti tanácstalanságban feledésbe merül civilizációnk teljes petrokémiai függősége egy olyan ásványtól, melynek könnyebben kitermelhető felét az elmúlt évtizedekben már elfogyasztottuk. Aztán itt van a klímaváltozás ördöge. Ha idáig szerencsénk volt, az talán csak annak köszönhető, hogy a pólusok jege még elnyeli a légkörben ragadt fölös (üvegházhatásból származó) hőt. De mi történik majd, ha már nem lesz meg ez a puffer?

És ordít a krízis az emberi kapcsolatokban, a családokban, közösségekben. Észrevetted? Ma már nem is csodálkozunk rajta, ha az emberek kígyót-békát kiáltanak egymásra. A szahrázsiai beteges agresszió, megsokszorozott erővel tiporja az emberi faj evolúcióban kikristályosodott év százezredes szociális struktúráit. Csettelsz a tengerentúlra, meg telefonálgatsz idegen országokba, de már lila gőzöd sincs, kivel laksz egy fedél alatt. Kik a szomszédjaid, kik mennek el melletted mindennap az utcádban.

Nem számít semmi, csak legyőzhesd őket, ezeket az idegeneket, anyádat, apádat, gyerekeidet, házastársadat. Mindenhol és mindenkor, úgy hiszed, úgy tanították neked, küzdened, szúrnod, és versengened kell! Megmutatni, hogy te vagy a jobb, az alkalmasabb, a rettenhetetlen. Az a másik csak egy takony, egy senki, aki jobban tenné, ha bocsánatodért esedezne. Főleg, ha gyengébb, mert még kicsi, vagy esendő, vagy csak elege van a harcokból. Mert Te egy Isten vagy, jobb híján egy lokális, de mégis Isten, aki egy óriásira nőtt daganatoktól torzított önkép, az ego ura. Pszichózisunk egyik legmegkapóbb és leghitványabb eleme az örökös versenyszellem. Hogy már beszélgetni, szeretni, törődni sem lehet úgy, hogy ne lenne benne valami beteges versengés.

A nem elég súlyosan kórosak, a kicsit normálisabbak, mindjárt gyanúsak. Akik nem kívánnak nyerni, első helyen végezni, a legmagasabb csúcsokat ostromolni, sem megmérkőzni senkivel, csak egyszerűen lenni, csendesen, ahogy az ember volt, valamikor, réges-régen, amikor még ismeretlen betegség volt a patriarchátus. Mi marad nekik? Nincs számukra kiút, mert a rákos sejtek karhatalom nélkül is felfalják a nem közéjük valókat. Osztályrészük az öngyilkosság, jobb esetben a diliház, hogy az igazi őrültek künn, szabadon garázdálkodhassanak.

A jó hír, hogy mára legalább tudjuk. A tudomány feltárta, hogy ez az őrültes állapot nem sajátja az egész emberi fajnak. Egy körülbelül hatezer évvel ezelőtti szerencsétlen esemény okozta az indoeurópai és a sémi népek bűnbeesését, és a paradicsomból való kiűzetésüket. Mindaddig, az emberiség békés matriarchátusban élt mindenhol a világban. Erre bizonyítékai vannak az archeológiának.

A hatezer évnél korábbi közösségek maradványai mentesek az erőszak minden jelétől, a településeket, városokat nem védték erődítmények, a sírokban nincsenek fegyverek, a kézműves portékát virágok diszítik, nincsenek csatajelenetek, sem uralkodók, sem hadvezérek, mert ilyenek nem léteztek. A temetkezés módja az emberek közti egyenlőségről tanúskodik. A nőket megbecsülték, nem voltak a férfiak alárendeltjei, a gyermekeket nem fenyítették, nem kínozták.

Nem hiszed? Túl szépen hangzik? Ez az a pillanat, amikor el kell döntened, kíváncsi vagy-e az igazságra, avagy jobban érzed magad a hatalmasok lakája szerepében. Mert a világot ugyan meg nem válthatod, de megteheted, hogy utánanézz az okoknak és kiderítsd, mi az, ami betegít. Ez nyilván erkölcsi kötelességed is, ha még van benned egy cseppnyi tartás…

Kategória: Humanity, soul, mind | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s