A keretekről, Ran Prieur nyomán


 

Az alábbi részlet Ran Prieur 2008 október 17.-i írásából való.

Sokat gondolkodom a keretekről. Ádám ajánlotta George Lakoff, Ne gondolj elefántra (Don’t Think of an Elephant) című könyvét. Olvastam belőle néhány fejezetet. Lakoff elmagyarázza azt a módszert, mellyel a jobboldal átvette a hatalmat az Egyesült Államokban, mégpedig úgy, hogy céltudatosan átformálta a gondolkodás kereteit… A keretek hatalma, ugyanis abban rejlik, hogy gondolkodás nélkül lehet bennük kényelmesen helyet foglalni, de nagyon nagy körültekintést igényel utána meglelni az onnan kivezető utat.

Ha egyszer sikerült szert tennünk a keretek észlelésének a módjára, mindenütt tapasztalni fogjuk jelenlétüket. Itt van példának okáért néhány politikai keret, mondjuk az abortuszról, mely azt mondja, hogy a sztori kizárólag a magzat életéről szól, meg az ellentettje, mely az anya autonóm döntéshozatali jogát hangsúlyozza. Egy más keret szerint a gazdagok megdolgoztak a pénzükért, avagy inkább csak lopták azt? Az amerikai intervenciók mögött segítő szándék húzódik, avagy mégis csak zsarnokságról van szó? A kínvallatás alkalmazásával hasznos információkhoz lehet jutni, avagy csak hamis beismerő vallomásokat eredményez? A világ veszélyes konfliktusok melegágya, avagy az együttműködés példaképe? Lakoff kulcsfontosságú felismerése, hogy a dühödt konfliktus, mindkét oldalon erősíti a konfliktus kereteit és a jogosultság érzését a kereten belül állni.

Vannak nagyon gyenge, hajlékony keretek. Ha elég furfangosan görbítgetjük őket, akkor előbb vagy utóbb bárki beismeri, hogy bizony vannak olyan gazdagok, akik megdolgoztak rendesen a pénzükért, de vannak elegen olyanok is, akik vagyonukat tényleg lopták. Vannak átlátszó keretek. Az abortuszról szóló vitában mindkét fél tisztában van a másik érveivel, csak azt tartják, hogy ellenzőik tévednek. Aztán vannak olyan keretek, melyek kemények, törékenyek és átláthatatlanok, mint egy sötét üveg. Fény át nem hatolhatja és éppen ezért badarságnak, lehetetlenségnek tűnik akár elképzelni is, hogy az ilyen kereten túl létezhet fény. Ám ha egyszer mégis törik a keret, akkor apró szilánkokra hullik és végérvényesen megsemmisül.

Szeretek ezekre az utóbbiakra összpontosítani, főleg az olyanokra melyek a civilizációnak mondott, nagy keret összetevői. Az a keret például, miszerint pénzért lehet földet vásárolni egy olyan keretben érvényes, mely azt mondja, hogy a földre lehet tulajdonjogot formálni. Egy más keretben, ha kölcsönt veszel fel, akkor vissza kell fizetned; a gazdaságnak szüntelenül növekednie kell; ami több az jobb; a történelem a haladásról szól; a történelem lineáris; a természet csupán csak kiaknázásra váró gazdasági forrásokból áll; mindent le lehet mérni; a legcélravezetőbb keményen dolgozni; az anyagi javakat halmozni és birtokolni jó dolog; a világ csak arra való, hogy akaratunkat rákényszerítsük.

Ha sikerül kitörnünk egy ilyen keretből, eluralkodik rajtunk az érzés, hogy ezután már könnyű lesz kitörni más hasonlóból is. De helyette az történik, hogy amint rapityára hullik a sötét keret, elvakít a kintről azonnal beáradó fény. A világosság (megvilágosodás) érzékelését olyan nagy jutalomként éljük meg, hogy ezután már csak erre az új igazságra összpontosítunk. Mintha soha nem is lettünk volna a keretben. Így születnek kultuszok és megmagyarázza azt is, hogy miért vannak fanatikusok az ateisták a vegetáriánusok meg az olyanok közt, aki k a legkülönfélébb összeesküvési elméletekben hisznek…

 

Kategória: Humanity, soul, mind | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s