Gyökeres változások tarkítják napjaimat. Reménykedem, hogy a végkifejlet egészében véve pozitívan befolyásolja majd életem további sorsát. Ezt azonban legkorábban csak egy-két hónap elteltével tudom majd megítélni. Jelenleg várakozom, és enyhe optimizmussal tekintek a dolgok elébe. Annyit elárulhatok, hogy új munkahelyem lesz. Ez azért okoz olyan nagy megrázkódtatást, mert az eddigi, a közönséges munkaviszonyon túl, az ember lelkét is magáénak kívánta. Ez persze nem lenne olyan nagy tragédia, ha történetesen valami nemes erőfeszítésről, mondjuk a környezet védelméről és megóvásáról, az élet szebbé és jobbá tételéről lett volna szó. Talán éppen azért döntöttem a szakítás mellett, mivel ez egyáltalán nem így volt. Talán…