A szombat és a hétvége alakulása mostanában elsősorban az időjárás függvénye. Napos, száraz idő esetén ellenállhatatlan a hegyek hívó szava. Eisenerz után ismét egy nagyobb dobásra készülök, és mivel nem kenyerem a hűbelebalázskodás előtte még néhány erőnléti és technikai tesztre határoztam el magam. Nem fontos, hogy még az idén megvalósulhat-e a célkitűzés, mert határidő nem sürget, nincs sietség. Ha az idén nem megy, akkor majd jövőre.

A felkészülésem egyik része két “D” nehézségű Klettersteig megmászásából áll, melyekre most szombaton kerítettem sort. Az egyik a Johnsbach Alpinepark, illetve a Johnsbachtól félórás autóútra fekvő Kaisergams (Stájerország, Gesäuse Nemzeti Park).

A johnsbachi Alpinepark azért érdekes, mert három különböző nehézségű tréningösvény között választhat az idelátogató. A legkönnyebb ág B/C kategóriájú, a középső majdnem konstans D, míg a legnehezebb egy extrém, azaz E ágból áll. Én csupán csak a D szakasz iránt érdeklődtem, mely ráadásul egy D/E-s áthajlással indít. Nem csalódtam. A vasalt út pontosan azt nyújtja, amire számítani lehet. Meredek felszökések és karizomtorna a legjavából. Boldog megelégedéssel nyugtáztam, hogy különös nehézségek nélkül (bár nem mindig mosolygós arccal) tudtam feljutni.

Lefelé eredetileg a Bibelwegre (Biblia út) keresztelt ösvényen szerettem volna visszatérni a Donnerwirt fogadó előtti parkolóba, de tévedésből a rövidebb utat választottam, mely egy a kelleténél meredekebb ösvénybe torkollik, és egyenesen a kiindulóponthoz visz vissza. Ez olyanoknak jó alternatíva, akik még egyszer végig kívánnak menni egy más fokozatú vonalon.

Végül így is a Donnernél kötöttem ki. Meglepetésemre rendkívül barátságtalan fogadtatásban volt részem. Minden asztal foglalt, közölte a mogorva gazda (temetés volt a közelben, sokan jöttek) és csak ismételt hitetlenkedéseimre vallotta ki, hogy mely asztalok szabadok. Nyilvánvaló, hogy a gyászoló vendégseregen kívül mindenki persona non grata volt aznap. Egy flaskó alkoholmentes sör után sietve távoztam, evésre nem is gondoltam már egy ilyen köcsögnél.

Az Alpineparkról tudni kell, hogy egy magánlétesítmény. Különféle hírek terjengnek, hogy hol és kinél kell jelentkezni engedélyért. Nos, némi telefonálgatás után kiderítettem, hogy csak csoportoknak kötelező a bejelentkezés és a használati díj kifizetése. Egyedül, vagy kettesével a Klettersteig ingyen is használható. Csoportok ezen a telefonszámon érdeklődhetnek: +43(0)36-12-25-343. Ez nem a Gasthof Kölbl és nem a Gasthof Ödsteinblick telefonszáma (mint a Kletterstig Atlas illetve a Klettersteig Guide ajánlják).

A Kaisergams is megfelel a papírformának. Nem éppen tipikus, hogy a Steig nehézsége lentről felfelé fokozatosan növekszik. A/B-vel indít, majd B-re vált, aztán C következik, hogy erre egy C/D-s felszökés jöjjön, és a legvégén az egészre feltett korona a tekintélyes erőbedobást megkívánó, kissé visszahajló D fal. Rendesen a Steigek erősen indítanak, hogy időben kiszűrjék a gyanútlanokat és a felkészületleneket.

A Kaisergams egyébként a lazán húzott drótkötelek abszolút birodalma. Még eddig nem láttam, nem tapasztaltam sehol ehhez hasonlóan lötyögős huzalokat. Ez talán azért van így, mert a legtöbb helyen a drótkötél segítsége nélkül, puszta sziklát fogva is fel lehet húzódzkodni. A drótkötél ténylegesen csak az önbiztosítást szolgálja. Lefelé persze fordul a kocka, mert a drótot markolva azért egyszerűbb visszacsúszni.

A csúcsról a fenyveserdőn át, egy rövid, de nem kifejezetten jól beazonosítható ösvény vezet vissza a Steighez (a kiszállótól balra), mely kikerüli a legkeményebb szakaszt. Jól körül kell nézni, nehogy elvétsük és valamely sziklapárkányon landoljunk.