Három héten belül másodszor is felkerestem a Kienecket, azaz összesen immár háromszor tettem tiszteletemet a hegyen. Látogatásom tulajdonképpeni célja az Enciánhütte gazdasszonyának sütőtökből készült gulyásféle egytálétele, most is remekelt.

Elvileg a Traunsteinnel lezártam a nyári évadot és nem terveztem további “gyalogos” kiruccanásokat. Lélekben ugyanis már a télre készülődöm és hó- meg sítalpakról álmodom. Persze az utolsó szó jogán az időjárás dönt el mindent. Szombatra ragyogó napsütés ígérkezett. Panaszra ugyan okom nem volt, de a dolog szépséghibáját a magasabb régiókban szántó fátyolfelhők okozták. A nap sugarai képtelennek bizonyultak áthatolni az árnyékoláson.

A táv (Thal, Mareschsteig, Kieneck, Enziansteig, Thal) cirka 14 km, 700m szintemelkedés, bruttó 5:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Egyszóval “a menjünk megint tököt ebédelni a Kieneckre” jegyében választottam egy olyan utat a menedékházhoz, melyen még nem jártam. A Mareschsteig egy nagyon kellemes, már-már gyanúsan lazsálós turistaút, melyen meredek kaptató elvileg nincs is.

Néhány perccel 9 óra előtt indulok Thalból az Atzbach patak völgyén át. A hőmérő fagypontot mutat és így didergősen szedem a lábaimat. Az alig-alig emelkedő út két szélén terjedelmes hófoltok emlékeztetnek az elmúlt napok frontátvonulására. A test-kazán elég nehezen indul be. Atzon túl a Mareschsteig, egy rövid, kaptatósabb szakasszal indít és ez már elég ahhoz, hogy rendre beinduljon a fűtés. Egy réteg ruhanemű mindjárt a hátizsákban végzi.

Summa-summarum a 600 méteres szintkülönbséget alig-alig lehet észrevenni. Kivételt csak az út legutolsó 15 perces meredekebb szakasza képez, mely hirtelen jobbról is meg balról is lekever egy atyait a Mareschsteigről bágyadozó szendergésben érkező vándornak.

11 óra után néhány perccel érkezem a menedékházba, ahol még csak gyéren van vendég. Mire végzek a menüvel, tűt is alig lehet leejteni, annyian nyomakodnak a jól fűtött helységben. Jobbnak látom mihamarabb távozni.

A borús ég ellenére kitűnőek a látási viszonyok. Balról jobbra végigpásztázva a horizontot, tisztán látni a Schneeberget, Raxot, a Schneealpe hegyvonulatát, majd a Gippelt találom felismerni és a végén a jellegzetes Ötscher sem maradhat ki a pakliból. Érdekes, hogy valamennyihez fűződik legalább egy, sőt több személyes élményem is.

Az Enciánsteigen át ereszkedem a völgybe. Egy-két helyen szemrevalóan kövérke hó küszöbökön kell átgyalogolni. Igaz olvadozóban van valamennyi. A hó okozta csúszásveszély ellenére eseménytelenül érek vissza a kiindulópontba.

Kieneck-Thal VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL