Kedves barátaim, az ilyenkor szokványos közhelyeket mellőzve most valami egészen mást akarok nektek a karácsonyfa alá tenni. Azt kívánom, hogy találjátok meg a ti életetekben azt az egy dolgot, vagy azokat a dolgokat és tevékenységeket, melyeket szenvedéllyel és teljes odaadással tudtok végezni. Legyen az bármi, csak másoknak ne ártson. És ha megvan, hallgassatok inkább a szívetekre, mint a nagy józan eszetekre. Táncoljatok, tehát, ha ez a virtus hajt, főzzetek, süssetek, vagy daloljatok, fussatok vagy focizzatok, járjátok be a világot, utazzatok, vagy fonjatok kosarat, fessetek, kézimunkázzatok, szereljetek autót, építsetek kisvasutat, vagy éppen segítsetek az elesetteken. Bármit, ami örömet okoz nektek, és szeretteiteknek, és amiben megtaláljátok önmagatokat. Túl sokáig éltem úgy, hogy mindig csak arra figyeltem, mit várnak el tőlem mások, mit illik, és mit kell tenni ahhoz, hogy jó rabszolgája legyek Kultúra Anyának. Ne fecséreljétek tehát az időtök olyasmire, aminek még a gondolatától is kiütéseket kaptok. Az élet oly rövid, a test olyan mulandó! Fedezzétek fel sikerrel önmagatok, szeretettel ezt kívánom mindnyájatoknak, Sztefanó….