Obersberg- Mistelbacher Höhe

A Mistelbacher Höhe (Mistelbach Magaslat) Alsó-Ausztria egyik leghosszabb összefüggő hegygerincének a keleti gyöngyszeme. A mintegy 18-20km hosszú hegyvonulat a térképen, balról jobbra, azaz nyugat keleti irányban a Göllerrel kezdődik majd a Gippel taréján és a Schwarzauer Gippelen át az Obersbergig tart. Ha Schwarzau im Gebirge falucskából felmászunk az Obersbergre és a fakeresztes csúcson nyugati irányba indulunk tovább, akkor éppen a Mistelbacher Höhen találjuk magunkat, mely a teljes gerinc mintegy egynegyedét teszi ki. A tulajdonképpeni gerinctúra még két lokális csúcs (Bärenköpfl és Preineckogel) érintésével a Preinecksattelben (Preineck-nyereg) ér véget, ott ahol az út borsosabb része a Schwarazuer Gippel megmászásával kezdődne.

Gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. A táv (Schzwarzau im Gebirge, Obersberg, Mistelbacher Höhe, Preinceksattel, Preintal, Schwarzau im Gebirge) cirka 21 km, 1230m szintemelkedés, bruttó 7:00 óra.

A Mistelbacher Höhe becserkészése egy igazi csemege. Különlegessége, hogy a hegygerincen haladtunkban minduntalan újabb és újabb lélegzetelállító perspektívák tárulnak elénk. A látvány nem csak egyetlen égtájra korlátozódik, mint sok más túra esetében, hanem a 360 fokos körpanoráma teljes egészére. A környező hegyvilág kulisszáira való rácsodálkozás a túra legelejétől folyamatos.

Az első meghökkentő élmény a szinte karnyújtásnyira fekvő Schneeberg látványa. Az Obersberg ugyanis abban a kiváltságos helyzetben van, hogy egyike azon kilátóknak, mely a Schneeberg tőszomszédságában tökéletes és akadálymentes rálátást biztosít erre a hegyóriásra. Ha nyugati irányba fordulunk, akkor az óramutató járásával megegyező irányban felsorolva, folyamatosan bukkannak elő a Rax, a Schneealpe, a Schwarzauer Gippel, Gippel, Göller, a Preinecksattelban az Ötscher és északi irányban a Türnitzer Höger, a Traisner Hinteral, Reisalpe, Hochstaff, Unterberg és még a Kieneck is kivehető. Valamennyi Alsó-Ausztria túraparadicsoma legismertebb és legkedveltebb célpontjai.

A túra elején, pillantás a Preintalba

Robert Rosenkranz ihletése nyomán ez a túra 2012 decemberében került fel céljaim listájára. Akkor, mint beszámoltam róla, a frissen hullott mély hó lepett meg fenn és akadályozott meg a szándékomban. Tegnap újra nekiveselkedtem, és az időjárás rakoncátlankodása miatt, majdnem ismét dolgom végezetlenül kellett távoznom.

Történt ugyanis, hogy útban Schwarzau felé, egy kiadós záporba kerültem. Nem csak csöpörgésről volt szó, hanem afféle kiadós esőről. Vajon kinek van kedve egy hosszú lélegzetű túrára indulni, amikor patakokban esik és a hegyek teteje felhőkbe merül?

Lassítok és latolgatom az esélyeimet. Nem fordulok azonnal vissza. A döntést majd Schwarzauba érve hozom meg. Alig fordulok Schwarza patak völgyébe, permetté oszlik az eső, majd elhaladva községet jelző tábla mellett, el is áll. A betegség miatt éppen bezárt Gruber fogadó előtt parkolok. Kiszállok és legnagyobb meglepetésemre, édes tavaszi illatokkal telített, nedves, szélcsendes kellemes idő fogad. Körbehordom tekintetemet. Az ég egy apró sarkán még a szürke felhők is megnyílnak egy pillanatra és úgy látom, mintha egy távoli erdőhátat napfény világítaná meg.

Pillantás északi irányban, balról jobbra Türnitzer Höger, Trainser Hinteralm, Reisalpe, Hochstaff.

Mivel minden eshetőségre jól fel vagyok szerelve (esőnadrág, esőkabát, esőköpeny a hátizsákra, száraz váltásruha) egy percig sem habozok tovább. Húzom a bakancsom és indulok. Útvonalam annyiban tér el Robert Rosenkranz sémájától, hogy az Obersbergre nem a Schwarzau temploma tövéből induló északi normál utat választom, hanem a számomra még ismeretlen déli feljárót. Ez utóbb is remek választás, mert egy rövid, de kemény kezdeti kaptató után ez a pirossal jelzett turistaút túlnyomó része lankásabbnak, egyszerűbben tűnik. Szerintem tehát hótalpazásra is alkalmasabb terep, nem is értem, miért népszerűbb a másik útvonal.

Szerencsémre egyetlen cseppnyi eső sem hullik a továbbiakban, bár az erdő nedves, helyenként kellemetlenül csúszós, de sehol sincs sártenger. A talaj jól elnyeli az elmúlt napok esőit. Itt-ott hosszabb-rövidebb időre a nap is elődugja orcáját és ez igazi jókedvvel tölt el. Egy gyönyörű foltos szalamandrával találkozom. Lefotózom.

Az Obersbergalmon még nincsenek tehenek, az orientáció könnyű. Felfelé haladva viszont egyre hűvösödik. Mire elérem a Waldfreundehüttet, már a kilehelt pára is látszik a levegőben. Mellényt, viharkabátot veszek magamra, úgy telepszem le a menedékház széltől jól védett teraszán. A tulajdonosok éppen a jövő heti nyitásra készülnek, folyik az ablakmosás, takarítás, azaz a téli álomban szunnyadó kunyhó ébresztése. Elemózsiám végeztével meglátogatom az Obersberg egyszerű csúcskeresztjét és kíváncsian kezdem utam a Mistelbacher Magasloton.

Tipikus hullámvasutazós gerincvándorlás következik. Lefelé haladva kissé kihűlök és egy réteg ruhát kényszerülök magamra venni, majd felfelé kaptatva a testkazán beindul, ami arra kényszerít, hogy a ruhadarab visszakerüljön a hátiszákba. Ezt még néhányszor eljátszom, különös tekintettel az elém tárulkozó panoráma láttán. Többször is meg-megállok és gyönyörködöm. Próbálom beazonosítani az előbukkanó hegycsúcsokat. A tájékozódás könnyű, de odafigyelést igényel. Eltévedni ugyan nem lehet, de egy-egy mélységbe belezuhanni, annál inkább.

A Preinecksattelben egyik korábbi túrám útvonalát keresztezem és megkezdem a végérvényes ereszkedést a Preinecktalba, azaz a Preineck patak völgyébe. Két helyen rövidítem a szerpentines erdei utat és átvágok az erdőn. Mire a völgybe érek, kisüt a nap is. Szinte pont olyan az idő, mint az elmúlt alkalommal a Hinteralm-Reisalpe túrán. A Preinecktalban kiérek egy aszfaltútra és vagy 5 kilométeren át, vagyok kénytelen egész Schwarzauig azt követni. Az egyébként unalmas utat élvezetesebbé teszi a szemközt immár felhőtlen napsütésében elém tárulkozó Schneeberg látványa, a szintén napsütötte Mistelbacher Höhe karéja és a hangosan csobogó, bővizű Preineck patak. Még egy kisebbfajta vízesést is sikerül felfedeznem. Egy névtelen patak zúdítja imígyen vizét a Preineckbe.