Sanyi még nem kóstolt bele a Klettersteigezés (más nevén ferratázás) gyönyöreibe. Nos, ne múljon el egy élet anélkül, hogy ne csókolódznánk nyaktörő sziklák függőleges falaiba vert vasalásival. Indítsuk hát a szezont együtt, valami könnyebb (C) fajsúlyú mászással. A Hohe Wand egy afféle mini Klettersteig eldorádó. Pörge bajszú és meglett korú kalandvágyó kezdők legalább három ilyen, a ferrata világába bevezető kihívás közül válogathatnak.

A gyalogosan megtett táv (Dreistetten, Währingersteig, Herrgottschitzerhaus, Zischkasteig, Ganghofersteig, Drobilsteig, Dreistetten majd Zweiersdorf, Springlessteig, Hubertushaus, Steirerspur, Springlessteig, Zweiersdorf) 9 km, 880m szintemelkedés és bruttó 6:00 óra (autóúttal együtt). Piros P a parkolókat jelzi. Autóút narancs színnel megkülönböztetve. A magassági profilon W – Währingersteig, G – Ganghofersteig és S – Steierspur vonalai.

Dreistettenben parkolunk, hogy a közeli Währingersteiggel kezdjük. A péntek-szombaton átvonult hidegfront után még zimankós és borús a reggel, de Márkus Watzak, az ORF meteorológusa a mai vasárnapra 10 óra napsütéssel kecsegtetett. A hűtött kedélyeknek köszönhetően a beszállónál, ma nincsenek sokan, bár az ostromlók hada kezd lassan összeverődni.

Sanyi megkapja az “alapkiképzést” majd hevederei ellenőrzése után nekilendülünk. Cirmi kezdi a sort és tapasztalat alapozta ügyességgel lendítené fel magát gyorsan egészen a Kelettersteig kellős közepén elhelyezkedő kis barlangig, ha egy éppen utánunk érkezett csoport vezetője, nem építene ki éppen fix állást a fal közepén. Tapasztalt fickó lehet az illető, mert aránylag gyorsan végez és kötélhágcsón iszonyú sebességgel le is ereszkedik az imént megszerkesztett fixpontból.

Sanyi arcát vizsgálom, a bizonytalanság jeleit kutatom, de vagy nagyon jól leplezi érzelmeit, vagy pedig tényleg nincs benne egy fikarcnyi félelem sem. A fejünk felett magasban a függőleges falra szerkesztett kitett létra látványa sem rendíti meg akaratát, hogy próbát tegyen (voltak már pedig önjelölt ferratázók, akik ezen a ponton mindjárt fel is adták). Tehát az első pszichológiai akadályt szemrebbenés nélkül állja, majd ugyanilyen hanyag nyugalommal érkezik fel a barlangba Cirmihez. Követem öket.

Na, gondolom, majd most, a kilépés a semmi fölött trónoló létrára csak-csak megszeppenti egy kicsit. De képzeld, semmi ilyen! Amint Cirmi fenn elhagyja a vaslétrát, Sanyi úgy lendül át a létra legalsó fokára, mintha mindig is ezt csinálta volna. A többi meg már könnyen megy. Nem is férhet kétség hozzá, hogy következő célunk a furfangos Ganghofersteig lesz.

Felkaptatunk hát a Herrgottschnitzerhaus tövébe, majd az esőzések után csúszósra ázott ugyancsak jó meredek Zischkasteigen araszolunk le csigatempóban a Ganghofersteig beszállójához. Ennek a rövid, de nem alábecsülendő próbának az a különlegessége, hogy a fő falszakaszon nincs drótkötél és a karabinereket a falba vert U-vasakba kell kattintatni. Ezen felül van még egy karizmozó mini-áthajlás, ami tán az mászás igazi sava-borsát adja. Sanyi ezt a próbát is csillagos egyesre teljesíti.

Mivel még messze a dél, ajánlom, hogy vonuljunk át Zweiersdorfba, és a nap fénypontjaként jöjjön a Steirerspur. A változatosság kedvéért a Drobilsteigen, egy A Klettersteigen ereszkedünk alá Dreistettenbe.

Zweiersdorf alig negyedórányi autóút Dreistettenböl. Elvileg fenn a platón, gyalogosan is el lehetne érni a Hubertushaust, melynek tövében a Steirerspur beszállója leledzik, de az legalább 2-3 órányi erőltetett gyaloglást jelentene. A zweiersdorfi parkoló sajnos színültig telt és csak az út szélén tudunk leállni.

Közben a nap is sikeresen megvívta saját harcát a felhőkkel és immár szinte akadálytalanul ragyogja be a Hohe Wandot. Az erdőben ugyan még érezni, hogy a levegő friss, de a napos kaptatók már jócskán verejtéket fakasztóak.

A mászás soron következő akadálya a Springlessteig legyűrése, egy A nehézségű Klettersteig. Cirmit küldjük, másszon csak fel egymaga a Hubertushausig, mert látom, fickándozik benne az erő és nehezen viseli, hogy mi csak cammogva követjük. Ezután a rendes hegyi túrázó gyakorlat szerint, Katit állítjuk csapatunk élére, hogy diktálná ő maga a tempót. Látom minden porcikájában eltökélte, hogy ha egyszer él is, de bizony felbaktat a Hohe Wand legtetejére. És ez így is lett

Közben Cirmi már napozik egy padon és várja, hogy megérkezzünk. Nem is tágítunk mindaddig, amíg le nem huppanunk a Hubertushaus idilli teraszárán és meg nem kóstoljuk Schneebergland legfinomabb lencsefőzelékjét, amit némi (ugyancsak fincsi) elektrolittal locsolunk. Csak ezután kerül sor a harmadik próbatételre.

A Steirerspur beszállóját ma külön kutatómunka árán lehet csak meglelni. A téli viharok ugyanis legalább egy tucatnyi fenyőt csavartak ki tövestül vagy törtek itt derékba. A sok-sok dőlt fa emelte torlaszokon át lavírozunk. Először túl is megyünk a beszállón, majd jobban odafigyelve visszafelé kerülgetve az akadályokat megleljük a drótköteleket. A mászás élvezetesen és eseménytelenül telik el. Emlékszem, amikor zöldfülű újoncként először jöttem erre, hosszú percekig küszködtem a felfelé hajló ág tövében, mert nem ismertem még a “húzós” technikát. Sanyi itt sem kerül zavarba, alaposan megmarkolja a drótot és szépen felsegíti magát a sima felületű rámpán – egy ferratás őstehetség.

Remek napunk volt, minden passzolt, az idő sem lehetett volna alkalmasabb erre a kalandra. Remélem, következik folytatás.

		Hohe Wand Ferraták VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL