A Kronplatz (Plan de Corones) Dél-Tirol legkedveltebb sí központja, mely a nyári holtszezonban is kiérdemel egy látogatást. Egy kiadós túrán kívül még legalább két más különleges látnivalóval is szolgál. A Concordia 2000 békeharangra és a legújabb, a hatodik, idén júliusban átadott Messner Mounatin Múzeumra (MMM) gondolok.
 |
 |
|
A megtett táv (MMM, Grazianihütte, Corones Rundweg, Grazianihütte, Concordia 2000 békeharang) kb. 8 km, 315 m szintemelkedés és süllyedés amit mi nem sietve bruttó 4:20 óra alatt teszünk meg. Ebbe belefoglatatik legalább 1 óra (de inkább több) ebédidő. |
|
Angikával indulunk Olangból. Az Olang I-II kabinos lifttel vitetjük fel magunkat a hegyre. Legelső célunk a Kronplatz csúcsán felépített Concordia békeharang. A szabályos kör alakú talapzat érdekessége a Kronplatzot körülölelő hegyvilág bronzba öntött kicsinyített mása. Körbejárjuk a modellt és megpróbáljuk azonosítani a távoli hegycsúcsokat a bronzkoszorún feltüntetett adatok alapján.
Ezután egy széles turistaúton, táblák útmutatása szerint elbandukolunk a közeli Messner Múzeumhoz. Úgy hírlik, Messner ezzel befejezettnek tekinti a 6 különálló egységből álló múzeumláncolatot. Szavaival élve, ez a 15. nyolcezrese. A Kronplatzon trónoló impozáns épület, a hagyományos alpinizmusnak, a hegymászás bölcsőjének és fejlődésének van szentelve.
Az kiállítási tárgyak legalább fele hegyeket ábrázoló festmény és szobor. Kisebb hányada mutatja csak be az alpinizmus tényleges technikai fejlődését, köztük a hegymászásban használt kötelek, bakancsok és hágóvasak formai és anyagi metamorfózisait. Nos, engem pont ez ragadott meg a leginkább. Látni, milyen vasalású lábbeliben indultak el hegyet mászni 1920-ban, milyen volt a még primitív szerkezetű hágóvasak kivitelezése. Természetszerűleg, az ilyen jellegű anyagból vártam többet. Lényegesen többet (és kevesebb festményt).
Van egy kisebb mozi is, ahol éppen egy kb. félórás dokumentumfilm pergett az alpinizmus tán utolsó problémájának a megoldásáról, a Kunyang Chhish East-ről, melyet 2013-ban, harmadszori nekifutásra hódított meg Simon Anthamatten, Matthias Auer és Hansjörg Auer. Nos, nem rossz, de nem is vagyok elragadtatva attól, amit láttam (és ezt nem a filmre értem). Szerintem az impozáns vasbetonba öntött formához még túl szerény a tartalom.
Miután kívülről is megcsodáltuk az épület architektúráját, leereszkedünk a Grazianihütte szintjére, és megkezdjük a “B”-vel jelölt Corones körutunkat. Van egy “A” jelzésű körút is, a Concordia Panoramaweg, mely túl könnyűnek és főleg rövidnek bizonyulna ahhoz, hogy kitöltsük vele a nap fennmaradó részét.
A Garzianihütte kb. 200 méterrel fekszik a csúcs alatt. Ezen a szinten, tehát 2000m tengerszint feletti magasságban fut a Kronplatzot körbejáró, cirka 8 km hosszú, könnyű turistaút is. Az óramutató járásával ellenkező irányban indulunk. Széles turistaúton haladunk, itt-ott árnyékos ligeteken át, majd egy poros autóúton, melyen valószínűleg a menedékházakba és a serényen folyó építkezésekhez szállíthatják az anyagot. Vasárnap lévén szerencsére egyetlen járművel sem találkozunk. Később egy kaptató után a mountainbájkosok uphill útvonalán sétálunk tovább, melyen lihegve és izzadságban fürödve araszolgatnak a csúcs felé, hogy később a preparált downhill utakon nyaktörő tempóban ereszkedjenek vissza a völgybe.
Mire visszaérünk a Grazianihütte mellé, meg is éhezünk, így logikus döntés, hogy betérjünk déli pihenőre és a menedékház napsütötte panoráma teraszán megebédeljünk. Kiadós pihenőnket beárnyékolja a tudat, hogy a túra elején megtett 200 m ereszkedést most majd fordított irányban, azaz felfelé is meg kell tennünk. A mutatvány aztán Angikának is jobban sikerül, mint gondoltuk. Még elidőzünk jó egy órát a Kronplatz tetején mielőtt újra beszállnánk az Olang I-II kabinos liftbe, hogy visszavitessük magunkat a völgybe.
Sztefano-Space 