Seekofel 2810m


Eddigi legmagasabb csúcsom a Seekofel. Tudniillik amit talpától a tetejéig stílusban másztam meg. 7:20-kor indulok a Pragser Wildsee melletti tágas parkolóból. A völgy még árnyékban, csak a tó túlsó felén, áthatolhatatlan falként a magasba törő hegy csúcsa sütkérezik a nap reggeli sugaraiban. Mintha a csúcskereszt is derengene. Tudom, egy fakeresztről van szó, tehát nem veri vissza, nem tükrözi a napfényt, így nem könnyű meglátni.

 Seekofel_2D  Seekofel_3D

 SeekofelProfile

A táv (Pragser Wildsee, Nabiges Loch, Ofen/Ofenmauer, Ofenscharte, Seekofel, Ofenscharte Seekofelhütte, Ofenscharte, Ofen, Nabiges Loch, Pragser Wildsee) cirka 17 km, 1520 m szintemelkedés és bruttó 8:26 óra

Velem egy időben indul egy piros fejkendős hegymászó, akivel a két nappal korábbi helyzethez hasonló szituba kerülök. Tudniillik először még illedelmesen kerülgetjük egymást, hol én fényképezek és ez alatt ő előz meg, hol meg fordítva, mígnem célja felől érdeklődöm. Kiderül Hermann, Sillianból azaz Kelet-Tirolból ruccant át egynapos túrára és ugyanoda tart, mint én. A dolog érdekessége, hogy szinte azonos tempóban haladunk, így aztán természetes, hogy beszélgetésbe elegyedünk. Hermann meséli, csak néhány napja volt a közeli Toblacher Pfannhornon (2663m) majd a Großglockneron tett látogatását ecseteli. Társaságunk aztán szoros kötelékké alakul és a túra végéig kitart.

Az út az óramutató járásával azonos irányban, nagy ívben kerüli meg az északi irányból, azaz a tó felől hozzáférhetetlennek tűnő Seekofelt. A Nabiges Lochot elérve kiérünk a napra és egy függőleges fal tövében kaptatunk egyre feljebb. Egy drótkötelekkel biztosított szerpentines szakasz után egy mérsékelten emelkedő széles völgykatlanban találjuk magunkat. A katlan neve Ofen, azaz kályha/kazán. Szemben, majd miután jobbra kanyarodunk, balról az Ofenmauer köszön ránk. Egy érdekes képződmény. Még soha nem láttam olyan hegyet, melyen ennyire jól látszódott volna az üledékek képezte geológiai rétegződés. A hegy, minden bizonnyal évmilliókkal ezelőtt még valamely óceán fenekén nyugodott.

10:10-kor elérjük 2388 méteren az Ofenschartet (Forcella Sora Forno) ahonnan belátható a nyereg túlsó oldalán lévő Seekofelhütte (Rifugio Biella). Majd csak a sikeres csúcsostrom után kívánjunk meglátogatni. Az Ofenscharteban ismét csak jobbra tartunk, egyenesen a Seekofel délkeletnek néző gerincének. A mászás 1- szakaszokkal gazdagon tarkított. A túrabotok inkább gátolnak a folyamatos haladásban. A turistaút (hmmm…, nincs is ilyen) jelöletlen. Ezen elcsodálkozunk, mert az Ofenscharteig rendes piros színjelekkel találkoztunk. Jól oda kell figyelni, hogy el ne vétsük a legegyszerűbb feljutást biztosító ösvényt. Feljebb drótköteles rész jön, majd ismét úttalanul, számtalan kusza nyom közül válogatva, kőemberkék között lavírozva közeledünk a csúcshoz.

11:20 mutat az óra, amikor elérjük az egyszerű fakereszttel jelölt Seekofel tetejét, azaz, az indulástól számítva, szinte perce pontosan 4 óra alatt. A csúcson hűvös szellő fuvoláz, ami azonnal arra késztet, hogy valami cuccot vegyünk izzadt testünkre. Ezután lehet nézelődni, fényképezni és belecsodálkozni a gyönyörű panorámába. Az ég felhőtlen, és a legszebb kékjét öltötte fel aznapra. A levegő tiszta, a látótávolság kiterjedt, csak éppen a Drei Zinnen fekvésével van némi baj. Pontosan a delelője felé igyekvő nappal szemben mutatja magát. Így ez a természeti csoda kissé a homályba vész. 

Egynegyed órás csúcspihenő után megkezdjük az ereszkedést. Lefelé nagyobb odafigyelést igényel, teljes koncentráció kiván a meredek lejtő. 12:30-ra elérjük a Seekofelhüttet, ahol némi rösztivel és tükörtojással csillapítjuk étvágyunkat. Néhány perccel 13:00 után lépünk ki ismét a menedékházból. Először visszakaptatunk az Ofenscharte szintjére, majd ugyanazon az úton, amelyen érkeztünk, leszállunk a holdbéli tájat idéző katlanba. Egy ponton előtűnik a Drei Zinnen. Innen mintha tisztább bontakozna ki a képe, mint a csúcsról.

15:10-re visszérkezünk a leggyönyörűbb smaragdjával dicsekvő Pragser Wildseehez, amit most a másik oldalról, mintegy fél óra alatt kerülünk meg. 15:45-kor érjük el reggeli kiindulási pontunkat. Hermannal még címet cserélünk és egy jövőbeni esetleges újabb közös túra reményében búcsúzunk el egymástól.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s