Hochblaser 1771m via Kaiser Franz Josef Klettersteig


Nézegetem a már felkeresett ferratáim lajstromát, és konstatálnom kell, hogy összességében, mindezidáig a legigényesebb vállalkozásom a Ferencjóska. Harmadszorra is. Ez a ferrata fizikai állóképesség tekintetében határvonalat húz egy átlagosan felkészült és egy minden tekintetben kimagasló formában lévő hegymászó között. Aki nem képes legalább 1500m szintemelkedés folyamatos megtételére és nincs a tarsolyában egy jó tucatnyi C/D – D kategóriás rövidebb vasalt út, az saját érdekében álmában sem gondoljon nekilendülni a Frencjóskának.

 KFJ-Hochblaser_2D  KFJ-Hochblaser_3D

 KFJ-HochblaserProfile

A táv (Seestüberl, Kaiser Franz Joseph Klettersteig, Hochblaser, Hasenwilzinghütte, Seeau, Seeboden, Seestüberl) cirka 13 km, 1170 m szintemelkedés és bruttó 9:00 óra

Miután Cirminek akár 1800m szintemelkedés  sem okoz gondot és ferraták tekintetében a Dachsteinen bizonyította felkészültségét (Rosina, Hias, Siega, Jubiläeums, Irg, Franzi), úgy gondoltam elérkezett az idő, hogy a Seemauer falán is próbát tegyünk.

Indulás és első (kulcs-)szaksz

Túrázásra kifejezetten alkalmas, stabil, napos, de nem forró későnyári idő ígérkezik mára. A 8 fokos reggel még azonban dideregtető. A Leopoldsteiner tó felett pára gomolylik. A nap még alacsonyan szánt és a ködön átderengő sugarai kísérteties fénybe burkolják a völgykatlant. Vacogásunkat lassan oldja a beszállóhoz vezető rövidke, de ugyancsak meredek kaptató.

A beszállófal két, hivatalosan D-re értékelt áthajlása komoly próbára teszi a még hideg kar és vállizomzatot. Cirminek nehezen indul be a testkazán és a rövidszárú pihenőn lógva erőt gyűjt a kulcsponthoz. A három liter folyadék, az uzsonna és a hátizsák ilyenkor szokásos egyéb tartalma komoly terhet jelent a karnak. Másodszori nekifutásra aztán sikerül az átlendülés, amiben bizony rejtőzködik némi szusszanásnyi D/E íz.

Az első, belépő szakasz után, ott, ahol a menekülőút elágazik, meghányjuk, vetjük az esélyeinket. Őszintén mérlegeljük, hogy az eddigiek tükrében vállaljuk-e a továbbhaladást, avagy inkább legyen visszavonulás. Cirmire bízom a döntést. Azért megjegyzem, ha nem bíztam volna képességeiben, el sem indultunk volna. Némi tanakodás után aztán mégis folytatjuk a kalandot (első mászásom alkalmával, 2012-ben ugyanígy dilemmáztam itt).

A főfal (Seemauer) és pillérei

A második és egyben főszakasz ártalmatlan B/C szinten indít, majd felveszi az út teljes egészére jellemző, követelőzőn konstans C/D-D arculatot. Irreális az egymásnak sokszor ellentmondó források falrajzain fellelhető, gyengébbre osztályozott részekben bízni. A főként kitett pilléreken futó útszakaszokat kőkemény izomzatra szabták. Jó néhány helyen irdatlan nagyokat kell majd még fogni.

A főfalon, pihizésre, első alkalom a Schwalbennest (Fecskefészek) elérésével nyílik, de Cirmi nem tart rá igényt. Itt leelőzünk egy négytagú cseh csapatot, akik előttünk haladva hajmeresztő dolgokat műveltek. A vezérfigura például az egyik kitett pilléren leveti a hátizsákját, három-négy cipzáras zsebben kotorászik hosszasan. Végre megleli az okos telefonját. Közben egyik vállára lazán feldobja a hátizsákját és játszogatni kezd a készülékkel, miközben három társa torlódik alatta. Az egyik máris panaszkodik, hogy fogytán az ereje, nincs jó pozícióban, a hely nem alkalmas az időzésre.

Örömmel nyugtázom tehát a lehetőséget magunk mögött tudni a mutatványos társulatot. A következő pihenő a számomra oly emlékeztess Adlerhorst (Sasfészek). A két fészek közti szakasz, relatív értelemben, tán az egész mászás legkönnyebb része. Ennek tudható be, hogy az Sasfészekben is csak egy-két percnyit szusszanunk, mielőtt belevágnának a legnehezebb, folyamatos D-vel kecsegtető résznek (A Klettersteig-Atlas Österreich szerint is, példának okáért).

A vastüskékkel gazdagon ellátott főpillér megmászása után mintegy varázsszóra kezd lankadni a terep és végül ártalmatlan A/B-vel lépünk ki az Ochsewiesere, ami egy meredek, füves tisztás. Az ösvénynapló mellett árnyékos hely hívogat pihenésre, amit ezúttal nem utasítunk vissza. Régóta korhadó fatörzseken hosszasan elüldögélünk és várunk egy háromtagú csapatot, akik az előbb még a nyomunkban voltak. Szívesen vennénk, ha kielőznének minket, mert bevallom, nincs rosszabb érzés egy nehéz Klettersteigen, mint amikor a mögötted mászó a nyakadban liheg. A csapat csak nem jön, így hát elindulunk az utolsó szakasz felé, amihez 150m szintemelkedéses kaptató vezet a mezőn át.

Utólsó szakasz

Ezúttal is elkövetem azt a hibát, mint már két előző alkalommal, hogy azt hiszem, immár nyert ügyünk van, vége a nehézségeknek. De ohó! Várjunk csak egy kicsit! Két C/D és D pillér állja még az utunkat. Ez utóbbin akkorát kell rántani, hogy ismét meglibbent az alkargörcs szele. Cirminek a mutatóujja rándul görcsbe, mutatja, behajlik a tenyerébe és nem nyílik ki. Ezzel aztán le is fújom a Roßloch barlangba is betervezett ráadásmászást.

A papírformán belüli 3:45 órás mászás után felbaktatunk még a Roßloch felé vezető mezőre. A száradóban lévő tehéntányérok tanúsága szerint nemrég még aktív legelő szerepét töltötte be. Egy arra alkalmas helyen kényelembe helyezzük magunkat és kicsomagoljuk a magunkkal hozott elemózsiát. Élvezzük a kellemes későnyári langy napsütést, a fenséges kilátást. Szemben a Kaiserschild és a vele szomszédos Hochkogel. Királyi az egyszerű falat.

P1170906

Hochblaser és visszaút

Kövekező célunk a Hochblaser 1771m. A turistaúton elhelyezett útbaigazítás szerint a “fekete” út időtartamát 1:00 órában szabja meg. Ha emlékezetem nem csal, gondolom, ez egy kis túlzás. A valóságban 13:30-kor, mindössze fél óra alatt érkezünk a csúcskereszt tövébe. Némi fotózás után úgy döntünk, hogy a hosszabb, de könnyebb, a Leopoldsteiner Seet nagy ívben megkerülő úton szállunk alá. Az ellenkező irányú rövidebb út, egy kifejezetten nyaktörő alternatíva. 2013-as tapasztalataim után egy cseppet sem vágyom rá. 

Az ereszkedésről annyit még érdemes elmondani, hogy a Hasenwilzinghütte (vadászkunyhó) elérésével végződő szakasz csak relatív értelemben, a másik, 822-es út tükrében könnyebb. Egyébként meg bővelkedik az olyan hajmeresztő részekben, ahol inkább leengedjük a túrabotokat és arccal a fal felé fordulva mászunk le. A vadászkunyhó után erdőben, kissé szelídülve kanyarog lefelé az út vonala. Az erdei bandukolás kellemes, csendes és magányos. Egy emberfiával sem találkozunk.

Mire az első kristálytisztavizű forrásig érünk, elfogy minden italunk. Tobzódunk is rendesen a hirtelen kapott bőségben. A víz azonban olyan hideg, hogy csak lassan kortyolgatunk, apránként csillapítjuk szomjunkat. Ezen a ponton túl aztán vége a lejtőknek és gyakorlatilag sima terepen kerüljük nagy ívben a tavat. Délután 5 óra múlik, mire több mint három és fél órás ereszkedés után (a csúcstól számítva) visszérkezünk a tó menti Seestüberlhez. Egy remek sültpisztránggal jutalmazom magam aznapi tetteimért.

Megjegyzés: Üröm az örömben, hogy a tesztnek is szánt mászás feltett célját most sem sikerült teljesítenem. A pillanatnyi tényállást és koromat is figyelembe véve, hajlok rá befejezettnek tekinteni további próbálkozásaimat és az erre alapozó terveket keserű szívvel, de jegelnem kell.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Hochblaser 1771m via Kaiser Franz Josef Klettersteig bejegyzéshez

  1. Attila szerint:

    “Megjegyzés: Üröm az örömben, hogy a tesztnek is szánt mászás feltett célját most sem sikerült teljesítenem. A pillanatnyi tényállást és koromat is figyelembe véve, hajlok rá befejezettnek tekinteni további próbálkozásaimat és az erre alapozó terveket keserű szívvel, de jegelnem kell.”
    Kedves Sztefánó. Őszintén kíváncsi lennék a célodra és melyek azok a tervek amiket jegelned kell? Üdv. Attila

    • Sztefanó szerint:

      Nos példának okáert a Szuperferrata a Dachsteinen, mely Anna, Johann és Schulternastiegböl mintegy 6-7 órás mászást jelentene. De mondhatnám akár a Königsjodlert is. Amíg alkargörcs nélkül nem sikerül a Ferenjóska és utána rádásnak a Rossloch barlang, ezeket a vérmes terveimet el kell vetnem. Nem akarom, hogy amentök segítségére szoruljak. De meglehet, a jövö szezonban némi speciális alkar-edzés után újra próbát teszek. Még gondolkodom rajta…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s